Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
TÁSZLÓ BALAZS: A győri hospesek Árpád-kori privilégiumai
A győri hospesek Árpád-kori privilégiumai aZ ügyet, amelyben ha ítéletet bőgni haboznának, és a felperes erőszakosan a király elé akarná átálni őket, mindenki másért is csak a bíró tartozzon a királyhoz menni”. Ugyanígy: „ha bármely ügyben valaki a város bíróját és polgárait, vagy csak a polgárokat a királyi jelenlétre hívja, ne tartozzanak jönni, csakis a város bírója". Mindkét zágrábi oklevél tartalmazza ezen eljárás megsértésének szankcióját is: „ha bármelyikük bárki más polgárt vagy polgárokat, anélkül, hogy előbb megkeresnék a városi bírót, hogy ő ítéljen nekik, a király elé visz érte vaSí értük a bíró tartozzon oda menni, és az idéző térítse meg a költségeket neki, amiért az általa ismert királyi kiváltság tekintélyét semmibe véve (contempta autoritate regalis priuilegii) a városi bírót fel nem keresve, indokolatlan fáradsággal és költségekkel frustra laboribus et expensis) terhelte őt”. Gazdasági jellegű szabadságok A birtokadományozásról szóló rendelkezések elemzésénél már utaltam ezek gazdasági jelentőségére, így ehelyütt csak a ténylegesen gazdasági jellegű elemek megismédése indokolt. Ahogy Granasztói is hangsúlyozza, az 1271. évi oklevél ellenére sem a püspök, sem a káptalan nem kívánta teljesen kiengedni kezei közül saját népeit,47 így a kifelé egységes jogállás ellenére befelé fennmaradtak bizonyos különbségek a győri hospesek között. Erre utal az a parancs, miszerint „a fóldbért vagy adót (terragium seu censum), amellyel a győri püspöknek vagy káptalannak tartoznak, elöljárójuk pünkösd nyolcadán egészében fizettesse meg ugyanezen vendégekkel, ahogy ez szokásos”. Nyilvánvaló a gazdasági értéke a dunai sziget adományozásának is, melyet a király kifejezetten azért ad nekik „erdőivel, legelőivel és halászhelyeivel egyaránt” (cum suis nemoribus, pratis et pariter piscaturis), hogy megjavítandó épületeikhez vesszejük és cölöpeik legyenek, és hogy „a földműveléshez és udvaraik számára” (pro agricultura ac pro curiis) több földjük legyen. A további gazdasági jellegű rendelkezések sorában az első kiváltság visszautal a győri hospesek 1240. évi oklevelére, amikor a király kijelenti, hogy „ugyanezeketfelmentettük és kivettük a félfertő fizetése alól, amelyetfóldbér címén (radoné terragii) a győri ispánnak kellett fizetniük évenként, mankónként, korábbi szabadságlevelünk tartalmának értelmében (iuxta continendampriorispriuilegii nostri)”. Valójában azonban az 1240. évi levél nem tartalmazza a terragium, sem az ennek szinonimájaként is használt census kifejezést. Kiindulva a Hóman Bálint által kifejtett átváltási szabályokból,48 tudjuk, hogy a fertő egy negyed (ezüst) márkát jelöl, vagyis a fél fertő egy nyolcad márkának, illetőleg hat nehezéknek (pondus) felel meg. Az 1240. évi oklevél említ ugyan nehezéket, de azt a pohárnokok ispánjának kellett fizetni, és mértéke egy pondus volt. Vélhetően tehát a szóban forgó fél fertő az ispánnak borban juttatott szolgáltatást jelöü, melyet a korábbi oklevél húsz köbölben határozott meg. Ezt egyfelől igazolhatja az, hogy a szőlők után borban fizetett bér is tulajdonképpen földbér; másfelől nem cáfolja a köbölben történt mértékmeghatározás. Hóman ugyanis arra figyelmeztet, hogy „árpádkori űrmértékeink nagyságá47 Granasztói 1980. 92. o. 48 Hóman Bálint Magyar pénztörténet 1000-1325. MTA, Budapest, 1916. (= Hóman 1916.) 109. o. 121
