Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
TÁSZLÓ BALAZS: A győri hospesek Árpád-kori privilégiumai
1 László Balázs lényegesebb a tartalmi változás a bő harminc évvel korábbi forráshoz képest, hiszen már a fehérvári jog adományozásáról szóló mondathoz hozzáfűzi a király, hogy „mentesüljenek azonban a győri ispánnak és a% ő udvarbírájának ítélete, joghatósága, hatalma és bírósága alól (a iudicio, iurisdictione, potestate et iudicatu) egyformán és örökre”. A levél következő mondata határozza meg, hogy ki veszi át az ispán és az országbíró elvesztett joghatóságát: „úgy tudniillik, hogy maguk közül a városból az általuk kívánt elöljárót (,uillicumj válasszanak, akit nekünk mutassanak be, és mi majd megerősítjük, és aki minden ügyükben, a nagyobbakban is dönthessen és dönteni tartoggon Ez a rendelkezés tehát már tisztázza a villicus szerepét, de további, az elöljáróra vonatkozó szabályokat is tartalmaz. Látható, hogy a hospesek által választott bírót a királynak be kellett mutatni, az azonban nem derül ki, hogy a villicus milyen időtartamra kapta megbízatását. Erre nézve más korabeli hospes-privilégiumok alapján következtethetünk, miszerint a villicust tipikusan évente választották, Szent György mártír ünnepén, és tisztségére újraválasztható volt.38 Szintén fontos szabadságot jelöl az idézett mondat utolsó egysége, hospesközösségeink Árpád-kori szabadságlevelein végignézve ugyanis azt tapasztaljuk, hogy a villicus hatásköre jól tükrözi az adott település jelentőségét, lakói szabadságának fokát.39 A beregszásziak 1247. évi40 és a késmárkiak 1269. évi41 kiváltságaiban például a király bizonyos ügyeket, éppen a győrieknél is említett nagyobb ügyeket (lopás, vérontási ügyek) kivett a villicus joghatósága alól. Ezzel szemben a legjelentősebb hospesközösségeknél a villicus rendszerint minden ügyben eljárhat, joghatósága tulajdonképpen kizárólagos. E kizárólagosságnak egyetlen korlátja van, mégpedig a király ítélkezési hatalma, ahogy ez a szatmárnémeti vendégek 1230-ból fennmaradt levelében42 is olvasható. Kimondja a győriek levele azt is, hogy „ha ez az elöljáró a perlekedőktől az ítéletet megtagadja, ne a vendégek, hanem az elöljáró tartozgék a mijelenlétünkre jönni az ország szokásjoga szerint". Összevetve e rendelkezést más hospesközösségek leveleivel, azt mondhatjuk, hogy a király egyfajta különös jogorvoslati fórumként járt el a vendégek ügyeiben, ha a villicus az ítélkezésben hanyagnak vagy hozzá nem értőnek (negligens uel imperitus)43 mutatkozott.44 A szokásjogra utalásból tudjuk, hogy ez a szabály más hospesek esetében is érvényben volt, ezért érdemes ehelyütt felidézni a zágrábiak 1242. évi privilégiumának45 rendelkezéseit, melyeket ugyanezen vendégek 1266. évi levele46 is megismételt, és amelyek a királyhoz folyamodás pontosabb menetét rögzítik. Eszerint először: „ha bírójuk elfogult (iudex suspectus), és a felperes azt állítja, hogy jogos igényét elutasította, minden tekintélyes polgárt összehívva, magának a bírónak jelenlétében döntsék el 38 László 2012. 45. o. 39 László 2012. 46-49. o. «» MA 471-472. o. MA 517-518. o. « MA 426-427. o. 43 Lásd a nagyszombatiak 1238. évi oklevelében: MA 444-447. o. 44 László 2012. 49-50. o. 45 MA 451-455. o. 46 MA 507-512. o. 120
