Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
TÁSZLÓ BALAZS: A győri hospesek Árpád-kori privilégiumai
A győri hospesek Arpád-kori privilégiumai A ius regium megnyilvánulása — birtokadományok Az 1271. évi privilégiumnak a bíráskodási szabadságról és a gazdasági jellegű kiváltságokról szóló rendelkezései előtt érdemes megvizsgálni azokat a szakaszokat is, amelyekben a király különböző birtokokat adományoz a győri hospeseknek. Amellett, hogy a birtokadományozás a ius regium úgynevezett vagyonérdekű jogosítványainak, a fiscalia regum-nak36 egyik legfontosabb eleme, a királyi jutalmazás, a bőkezűség megnyilvánulásának leggyakoribb eszköze, természetesen az alattvalók lekötelezését is szolgálta. Ennek általánosabb formája az alattvalói hűség megkövetelése, egyes hospesközösségek szabadságleveleiben azonban találhatunk kifejezetten az adományhoz kapcsolt kötelezettségeket is. A soproniak 1277. évi okleveléből például az derül ki, hogy e vendégek a településen található bizonyos torony megjavításáért és megőrzéséért kapták meg a fertői vám felét.37 Nyilvánvaló ezért, hogy nem csupán valamiféle gesztust, hanem elvárást is kell látnunk V. István rendelkezésében, amikor „hogy megjavítandó épületeikbez vesszejük és cölöpéik legyenek, és hogy a földművelésbez és udvaraik számára több földjük legyen” indokolással a győri hospeseknek adja „ayt a bizonyos szigetet népeivel együtt, amely a Dunán a győri várral szemben fekszik nyugat felől, erdőivel, legelőivel és halászhelyeivel egyaránt”. Megkapták továbbá a győriek „a győri vár Malomsoknak nevetett földjét, amely a Dunán túl egészen Zámolyig terjed, és amelyet korábban minden hasznával és tartozékával együtt” adományozott a király, valamint „bizonyos, a Zerphel kolostorhoz tartozó, Terendoiulnak nevezett és a Rába mentén fekvő üres (gazdátlanj földet minden hasznával, úgy hogy eltűnjön közülük a rosszjndulatúak ingerkedése”. A birtokok adományozása mellett azonban a király további népelemeket is a hospeseihez csatolt, és a korábban írtaknak megfelelően nekik is biztosította a győri hospesek immár egységessé váló jogállását, mondván: „[...] ugyanezen vendégeinkhez csatoltuk úgy, hogy egyébként nem törődve korábbi körülményeikkel, ugyanazon várban lakjanak, és nekünk ezen vendégeink szabadsága szerint szolgáltassanak”. A szóban forgó népelemek pedig bizonyos öt ponderust fizető győri várnépek, bizonyos szolgagyőri várnépeket, vendégek, királyi tárnoki manziók, a Szent János ispotály kereszteseinek népei, csakúgy, mint a Szent Adalbert utca népe és más, különböző jogállású közrendűek, akik e vendégek közé letelepedtek. A birtokadományozás, ahogy az az oklevél vonatkozó szövegrészeiből is kiderül, összefügg a hospesek egyes szabadságaival is, mindenekelőtt a gazdasági szabadságokkal. Erről a későbbiekben lesz szó részletesebben. Bíráskodási szabadság A győri hospesek 1271. évi szabadságlevele, hasonlóan több Árpád-kori hospesprivilégiumhoz, de ellentétben például a győriek korábbi oklevelével, a bíráskodási szabadságot rögzíti elsőként az érdemi rendelkezések sorában. A formai eltérésnél is 36 Párniczky 1940. 8. o. 37 MA 545. o. 119
