Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
TÁSZLÓ BALAZS: A győri hospesek Árpád-kori privilégiumai
László Balázs vendégekkel, ahogy ez szokásos”. E mondat „ugyanezen vendégek” kifejezése tehát már a püspöki és káptalani népeket jelöli. Az 1271. évi levelet egyébként Benedek mester, az aradi egyház prépostja, a királyi udvar alkancellárja állította ki, a dokumentum az évszám és V. István uralkodása második évének feltüntetésén túl közelebbi dátum-meghatározást nem tartalmaz. Az áttelepítés és a fehérvári jog Az 1271. évi oklevél első érdemi rendelkezésében V. István ezt mondja: , jónak láttuk és elrendeltük győri vendégeinket a győri várba áttelepíteni, hogy maradjanak ezután ebben a várban Figyelembe véve a privilégium korábban már idézett arenga-szövegét, amely „az ország védelme erősségeinek és a% alattvalók különféle javainak megőrzéséről” szól, helyesnek látszik Granasztói megállapítása, miszerint a király elsősorban védelmi okokból, az osztrák herceggel szembeni védekezés érdekében rendezte a győriek helyzetét.30 Ez a rendelkezés jól illeszkedik ahhoz az Árpád-kori hospesközösségek szabadságleveleiben megfigyelhető tendenciához, hogy a tatárjárást követően a király mind gyakrabban szorgalmazza a települések erődítését. Erre jó példa a zágrábi hospesek 1242. évi,31 majd 1266. évi32 privilégiuma és a soproniak33 1277-ből fennmaradt oklevele. Érdekes rendelkezést tartalmaz az előbbi mondat második fele is, miszerint (maradjanak) „abban és ugyanabban a szabadságban, amelynek fehérvári polgáraink és vendégeink örvendenek”. A hospesközösségek 13. századi szabadságlevelei gyakran hivatkoznak a fehérvári vendégek jogára, amelynek tartalmára így e levelekből következtethetünk. Nemegyszer a király kimondottan a fehérváriak jogát adja valamely vendégeinek, mint IV. Uiszló a vasvári vendégek részére 1279-ben adományozott levelében: „hasonlóképpen elrendeltük és megengedtük ünnepélyesen kijelentve, hogy más szabadságok terén is a fehérvári vendégeink szokásainak és szabadságainak örvendjenek és azokat élvezzek ” (item statuimus et concessimus declarando, ut in aliis articulis libertatum, more et libertate áuium nostrorum in Álba gaudeant etfruantur).34 Fehérvár kiemelt jelentősége és a fehérvári jog léte vitán felül áll, elég csak arra hivatkozni, hogy maguk a királyok is utalnak e jogra okleveleikben, és az is nyilvánvaló, hogy ezt a jogot az országban széles körben ismerték,35 a 13. századi oklevelekből pedig annak tartalmára is következtethetünk. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a fehérvári jog az egyik legkorábbi és legteljesebb hospeskiváltság lehetett, ennek elnyerése pedig más hospesközösségek számára a legnagyobb szabadságot jelentette. A kérdés tehát valójában legfeljebb az lehet, vajon a fehérvári vendégeknek volt-e valamely királyunk által kibocsátott szabadságlevelük (amely az idők folyamán elveszett), vagy szabadságaikat egyszerűen szóban deklarálta egyik uralkodónk, ami, mint már említettem, önmagában is a törvény erejével bírt. 30 Granasztói 1980. 82-83. o. 31 MA 451-455. o. 52 MA 507-512. o. 33 MA 545-548. o. 34 MA 551.0. 33 Hóman 1938. 453. o. 1 18
