Győr a modellváltó város 1867–1918. Források a dualizmus kori Győr történetéből - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 33/2011 (Győr, 2011)
I. Szakál Gyula: Győr a modellváltó város
Győr a modellváltó város lalatvezetés munkája is. A könyvelői pontatlanságok, az áttekinthetetlen leltárkészlet és a nem kellően átgondolt technikai beruházások a piaci viszonyok alakulásától függetlenül is, még kedvező körülmények között is előbb-utóbb gondot okoztak volna. Egy hosszabb dekonjunktúra azonban 1895 augusztusában végleg felszínre hozott minden problémát. A banknak már kezdett elege lenni a válságokkal küzdő társaságból és igyekezett túladni rajta. Ugyanakkor a győri befektetők is keresték a válságból való kilábalás útját. Először egy új pénzintézetben gondolkodtak, de az igazi megoldást egy tőkeerős valódi gyáros (gründoló) megjelenése hozta. Ez a személy Lederer Ágoston volt, akinek figyelmét erre a lehetőségre Wottitz Károly hívta fel.25 Lederer a monarchia ipari életének egyik jól ismert, vezető egyénisége volt. Ugyanazt tudta az iparvállalatokról, mint a kereskedők a saját vállalkozásaikról. 1857-ben Csehországban született, de iskolai tanulmányait már Bécsben végezte. Itt vegyészetet tanult, majd a szokásos külföldi tanulmányuta- kat követően átvette apja jungbunzblaui szeszgyárának vezetését. Kiváló gazdasági érzékkel és hatalmas szervezőképességgel rendelkezett. Tipikus gründoló karakter volt, akinek életeleme az új vállalkozások létrehozása volt. Az ő vezetésével, vagy meghatározó közreműködésével jött létre az Osztrák Vasúti Forgalmi Rt., a Magyar Vasúti Forgalmi Rt., a Brünn-Kőnigsfeldi Gép- és Vagongyár Rt., az olasz Ausiliare Vasúti Forgalmi Intézet Rt., a Simmeringer Vagongyár, hogy csak a legjelentősebb alapításait említsem. A győri üzlet is gyorsan létrejött. A Szeszgyár fokozatosan családi vállalattá alakult át. Formálisan megmaradt ugyan részvénytársaságnak, de a részvények több mint 90%-a a család kezében volt. A régi részvényesek nem hazudtolták meg magukat, amikor 1898-ban páratlanul sikeres év volt, megpróbálták a nyereség egészét kiosztani a tartalékolás helyett. Mivel ez nem sikerült, ettól kezdve fokozatosan megváltak a részvényeiktől. Páran viszont mégis ragaszkodtak ehhez a befektetéshez. Az öreg Fleischmann Mihályt (gabonakereskedő), Latesz Jakabot (zsákkereskedő) vagy akár Gold Ödön és Rappoch Frigyes ügyvédeket nem lehetett rábeszélni, hogy fix ösz- szegért bérbe vegyék tőlük a gyárat. így a többiek sem fogadták el a 6-7%-os fix osztalékot, és tovább folytatták a részvénytársaságosdit. Lederer egészen új vállalkozói kultúrát hozott személyesen is a városba. Pontosan látta, hogy az üzem műszaki felszerelése és szakembergárdája kiváló. A szervezési és marketingmunka viszont csapnivaló. Ennek rendbetételéhez pedig nem tőke, hanem szakértelem kell. Ezért 1895 szeptemberében a Bankvereintől 240 000,- forintért megvásárolt részvény- csomaggal olcsón jutott egy korszerű üzemhez. A korábbi igazgató, Ka- czander Zsigmond 1911-ben bekövetkezett halála után Győrbe jött és maga vezette a gyárat. Jellemző rá, hogy a gyárépületben lévő igazgatói 25 Győri Közlöny, 1866. szeptember 19. 2. o. 35
