Győr a modellváltó város 1867–1918. Források a dualizmus kori Győr történetéből - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 33/2011 (Győr, 2011)
I. Szakál Gyula: Győr a modellváltó város
Szakái Gyula lakásba költözött be családostul. Letelepedési szándéka komoly lehetett, mert megszerezte a magyar állampolgárságot is. A monarchia felbomlása után azonban visszatért Bécsbe. Lederert nem érdekelték a presztízsszempontok. Az igazgatótanács elnöki tisztségét sem vállalta, inkább a háttérből irányított. Tudatosan törekedett arra, hogy az igazgatóságba befolyásos embereket válasszanak be. Ezért találkozhatunk egy győri vállalat igazgatótanácsában Perczel Dezső volt belügyminiszterrel, Lukács Béla valóságos belső titkos tanácsossal, országgyűlési képviselővel és még legalább fél tucat vezető személyiséggel. A korábbi meghatározó győri vállalkozók ezzel fokozatosan kiszorultak a vezetésből. Az új típusú szakértelmiséginek tekinthető Wottitz testvéreket viszont megtartotta ebben a pozícióban. Mint már említettük, Lederer gründoló típus volt, aki Győrben sem elégedett meg egy vállalat létrehozásával. Korábbi tapasztalatai alapján érdeklődése a gépipar felé fordult. 1896-ban „Győri Szeszgyár és Finomító Rt.” aláírással kérvény érkezett a polgármesteri hivatalhoz vagongyár alapítására. Lederer ekkor még Bécsben élt és innét irányította szerteágazó vállalkozásait. Ehhez a munkához viszont segítőkre volt szüksége. Az 1880-as években Győrben is megjelent az értelmiségtípus, aki műszaki, közgazdasági vagy jogi ismeretei alapján az új vállalkozási formához, a részvénytársaságokhoz kapcsolódva erősítette meg, sőt több esetben ezek segítségével vívta ki magának az elitpozíciót. A Wottitz testvérekről már volt szó, akik ennek az új gazdasági értelmiségnek a mintaadó típusai voltak. Wottitz Károly 1842-ben született Győrben. A jogi és közgazdasági diplomáját Bécsben szerezte, majd a Wiener Bankverein magyarországi befektetési igazgatóságán kezdett dolgozni. Tapasztalatának köszönhetően meghívták a szeszgyár alapításához, aminek azután végig meghatározó személyisége maradt. A válságos időben ő szerezte a kapcsolatot a bécsi bankkal, majd Lederer Ágostonnal. Testvére, Wottitz Gusztáv ugyancsak jogász-közgazdász volt. Korántsem kezdőként, bő tapasztalatok birtokában, 1895-ben, 40 évesen került vissza szülővárosába. A Szeszgyárban rövidesen kereskedelmi igazgató lett. Igazi karrierjét viszont a vagongyárban futotta be. Aktívan részt vett az üzem létrehozásában, kereskedelmi igazgatói pozíciója után a részvénytársaság elnöki tisztségét is betöltötte. Az alakuló vagongyár és a már működő szeszgyár a jogi különválás ellenére nagyon egymáshoz volt kötve. A vagongyár első épületei a szeszgyár üresen álló istállói lettek. Az energiaellátás ugyancsak közös volt. Az alapítás módja teljesen eltért a szeszgyárétól és inkább kvázi részvénytársaságként létrehozott családi vállalat volt. 36
