Győr a modellváltó város 1867–1918. Források a dualizmus kori Győr történetéből - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 33/2011 (Győr, 2011)
I. Szakál Gyula: Győr a modellváltó város
Szakái Gyula Pusztán az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy Perl, és a társaságot képviselő Wottitz Károly ügyvéd közötti vita párbajjal végződött. 1887 októberében a Szőlőkért vendéglőben éjjel a lovagias ügy Perl József fejsérülésével ért véget. Érdemes követni a Szeszgyár további sorsát. Mivel 1887 tavaszától 1889 áprilisáig a gyár nem üzemelt, egyre sürgetőbbé vált a beindítása. A régi vezetők - akik egyben nagy részvényesek voltak anyagilag tudták volna vállalni a veszteséget. A gyár sorsának jobbra fordulásában azonban még a legnagyobb befektetők sem bíztak. Sorra váltak meg tisztségüktől, és 1887-ben fél év alatt a felügyelő bizottság kétszer mondott le. A legnagyobb beruházók (Back Hermann, Keppich Illés, Schreiber Ignác) számára úgy tűnt, hogy ez a vállalkozás egy rossz üzletkötés volt, pedig a megoldás igen kézenfekvő lett volna. Az alaptőke tizedére csökkentése és új részvények kibocsátása biztosította volna a szükséges tőkét. Többszöri kísérlet ellenére senki sem merte ezt felvállalni, hiszen ezzel a művelettel a régi részvényesek elvesztették volna tőkéjüket. Ezeket a tranzakciókat — amiket ők is megtehettek volna - a Wiener Bankverein személytelenül elvégezte. Ez az osztrák pénzintézet előszeretettel segített finanszírozni a bajbajutott magyar vállalatokat. (A többi részvénytársaság elemzésekor még találkozunk vele.) A művelet lényege az volt, hogy felére csökkentették az alaptőkét, amit törzsrészvényekre cseréltek. Kibocsátottak még 500 ezer forint elsőbbségi részvényt, amiből 350 ezer forintot a bank vállalt magára. A pénzintézet a régi vezetés kiszorításával egyidejűleg racionális intézkedéseket is hozott. Mindenekelőtt megkezdték az igazgatási feladatok szétválasztását. A termelés technikai irányítását Kaczan- der Zsigmondra bízták, akinek már volt tapasztalata ezen a téren. A terményvásárlást Bálint Mihály helyi gabonakereskedő intézte. Létrehozták a kereskedelmi igazgatói tisztséget, amit Wottitz Gusztáv töltött be. Wottitz több külföldi cégnél sajátította el a még a termelésnél is fontosabb marketingmódszereket. Az ő nevéhez fűződik a balkáni és a közel- keleti piacok megszerzése. Felállították továbbá az irodafőnöki tisztséget, ahol a menedzsment munkáját hangolták össze. A külföldi tulajdonos megjelenésével gyorsan kialakult a professzionális gyáripari menedzsment, újfajta vállalkozói kultúra kezdett meghonosodni. Az intézkedéseket, úgy tűnik, siker koronázta, a vállalat nyereségessé vált. A részvényesek és az igazgatóság mentalitása azonban mit sem változott. Megszűnt minden áskálódás és a nagy eufóriában az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjait nem szavazással, hanem „felkiáltás útján” választották meg. Kaczander Zsigmondot pedig „egyhangúlag és lelkesedéssel a vezérigazgatói címmel ruházták fel”. Az igazi tulajdonoshoz köthető szakértelem azonban hiányzott. Az ilyen jellegű vezetés (egy formálódó professzionális vezetés fölött igen heterogén és részben hozzá nem értő, részben pedig távollévő tulajdonosok) azonban a piac hullámzásait képtelen volt értékelni és nem is tudott felkészülni rá. Az igazi tulajdonos jelenlétének hiányában rossz és összehangolatlan volt a vál34
