Győr a modellváltó város 1867–1918. Források a dualizmus kori Győr történetéből - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 33/2011 (Győr, 2011)
I. Szakál Gyula: Győr a modellváltó város
Szakái Gyula lett, a hozzájuk képest szolid vagyonú (az átlag polgárhoz képest azonban igen gazdag) kiskereskedők, vendéglősök, a korabeli hétköznapok és az utcakép (reklámjaikkal, személyükkel) jól ismert és kedvelt figurái adták a második legjelentősebb befektetői csoportot. Feltűnő viszont a kisipar teljes hiánya. Az értelmiség a maga közel 30%-os arányával igencsak erőteljes társaság, de három egymástól független részre bontható. A mérnökök és az ügyvédek jelenléte természetes, de az orvosoké már korántsem az. Az adólisták elejéről általunk már jól ismert orvosok közül többen igen tekintélyes összeget fektettek be. Mindössze egy példát szeretnék hozni a befektetett pénzeket illetően. Dr. Argay István négy részvényéért (20 000 Ft) az 1880-as években egy többlakásos, a közepesnél nagyobb házat vásárolhatott volna a belvárosban. Vásárlási kedve igencsak megnőtt, mert öt év múlva már 75, újabb fél évtized elteltével, pedig 131 részvényével a legnagyobb befektetők egyike. Az első évben viszont csak a Győri Kereskedelmi Bank, a két Keppich testvér és Stirling Tóbiás jegyzett 10 db valóban tekintélyes összegű részvényt. Az elkövetkező években a már említett Argayn kívül a Keppich és a Stirling család, Peregi Imre és János, Pfeiffer László (mindnyájan gabonakereskedők) és Wottitz Károly ügyvéd bizonyult a legnagyobb befektetőnek. Nem nehéz felismerni, hogy a győri vállalkozók és a tehetős polgárság befektetői magatartása mögött a város megváltozott gazdasági szerepe áll. Az 1870-es években a terménykereskedelem lehanyatlása után a korabeli kereskedői eliten már-már pszichés jellegű válság lett úrrá. A többség elköltözött a városból, akik viszont maradtak, megpróbáltak új lehetőségeket keresni. Erre utalnak Stirling Tóbiás szavai, aki a szeszgyári építkezést megnyitó ünnepségen a korabeli terménykereskedők hangulatát fejezte ki: >rA hanyatlásnak indult kereskedés, legalább részben pótoltassék és az általános forgalom emeltessék. ”M A döntés helyesnek bizonyult, mert a szeszgyártás az 1880-as években virágzó üzletág volt. Mivel az adót az erjedési idő hosszúsága alapján állapították meg, ez a nagy ipari szeszgyáraknak kedvezett. A kis mezőgazdasági főzdék technikai felszereltsége nem tette lehetővé az idő lerövidítését. Ugyanakkor a vasútvonalak kiépülésével a nyersanyagot bármilyen távolságra tudták szállítani. A vállalkozást irányító terménykereskedői elit azonban nem készült föl egy ipari üzem működtetésére. A döntéseik mögött tipikus tradicionális nagykereskedői magatartás áll. Nem számoltak azzal, hogy az ipari vállalkozások sokkal jobban kiszolgáltatottak az állami szabályozásnak, mint a kereskedelem és az ellenőrzésük is igen könnyű. Nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy a tervezés és a termelés beindulása közötti egy-másfél évben gyökeresen megváltoztak a viszonyok. Ugyancsak 24 24 A Szeszgyár és Finomító Rt. a legjobban dokumentált részvénytársaság, ezért tudtunk vele bó'- vebben foglalkozni. A Gyó'r-Moson-Sopron Megyei Levéltár cégbírósági anyagának 20. doboza a Szeszgyár mellett a Vagongyár adatait is tartalmazza. 32
