Győr a modellváltó város 1867–1918. Források a dualizmus kori Győr történetéből - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 33/2011 (Győr, 2011)
I. Szakál Gyula: Győr a modellváltó város
Győr a modellváltó város res eló'nyszerző magatartás előbb előnymegtartóvá, majd hátrányelhá- rítóvá vált. Ez viszont akkor már nem volt sikeres. A győri gazdasági elit lapja, a Győri Közlöny 1884 elején így írt erről: „Győr három folyó partjára mosott gyöngye a hazának, a kereskedelem csomópontja, és a jólét kiapadhatatlan kútforrása volt. Ma minden majdnem tökéletesen megszűnt. Csorna, Pápa versenyez velünk, és hogy mennyire süllyedtünk, leginkább bizonyítja az, hogy nem siker nélkül. Komolyan érezzük a hatást, melyet a szomszéd városkák piacai reánk gyakorolnak. Kivitelünkről nem is szólunk, mert nincs. ”16 17 A régi elit tagjai a gazdasági ellenlépések mellett megpróbálkoztak a politikai lobbizással is. A város szülötte, Kautz Gyula, a kor nagy tekintélyű közgazdásza, Győr országgyűlési képviselője 1871. március elején képviselőházi beszédében elemezte a kialakult helyzetet. A felszólalás egészén végighúzódik a főváros és a vidék ellentétének a hatása. Győr forgalma „bilincsbe veretik, s gyarapodása akadályoztatik, sőt az egész országra is, kitetszik, tehát — fejtegeti tovább — minden baja Győrnek: azon egy időben az ország testének igen nagy részét fájdalmasan rezgi át”.1'' Beszédében erősek a politikai retorikai elemek, de már felmerül benne a gyáripar fejlesztésének az igénye. Nem tudjuk, hiszen teljesen hiányoznak az ezzel kapcsolatos kutatások, hogy a később a győri gazdasági és politikai vezetés igen erős iparpártoló politikájára milyen hatást gyakorolt Kautz. A vasút megjelenése nemcsak a gabonakereskedelmet roppantja össze, hanem átalakítja a fűszer- és a kézműáru-kereskedelem egész rendszerét is. A gyors és mindenfelé szerteágazó szállítás ezen a területen jelentősen csökkenti az elosztó nagykereskedelem jelentőségét. A kiskereskedők már a kikötővárosok importőreivel is kapcsolatba léphetnek, a cseh és osztrák iparcikkek pedig, már őket is kikerülve, egyenesen a fogyasztókhoz jutnak el. Később ugyan az új nagykereskedelmi elosztást igénylő árufajtáknál, mint a cukor, a petróleum, ez a funkció némileg megerősödött, de szerepe mégsem vált jelentőssé. A kereskedelmi vállalkozói tapasztalat azonban tovább élt. A gabonakereskedelem árnyékában már korábban is jelen volt a sokkal kockázatosabb és kevesebb, de nem lebecsülendő jövedelemmel kecsegtető sertéskereskedelem. Ezen a területen is meg kellett küzdeni a konkurrenciával. A Nagykanizsa—Sopron vasút megépülése után a Szerbiából, Horvátországból érkező sertések már Győr elkerülésével érhettek el az osztrák piacokra. Ezen a területen viszont érezhető volt egy innovatív, kereskedelmi technikaváltás. Az 1880-as évek elején a szimpla közvetítő kereskedelemről áttértek az iparszerű hizlalásra, pontosabban fogalmazva a kettőt ötvözték. A legügyesebb vállalkozó családok, mint a Pfeiffer, Halbritter és a Nirnsee família, gyorsan észrevették az ebben rejlő lehetőségeket. Akár 10-20 holdra kiterjedő szállásokat is építettek több ezer 16 Idézi Sáry István (2001): Győr és a vasutak. Gyó'ri Tanulmányok Füzetek, Tudományos Közlemények 6. 13. o. 17 Kautz Gyula beszéde (1871) (Csatár aláírással) Gyó'ri Közlöny, január 5. 1. o. 25
