Győr a modellváltó város 1867–1918. Források a dualizmus kori Győr történetéből - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 33/2011 (Győr, 2011)
I. Szakál Gyula: Győr a modellváltó város
Győr a modellváltó város Győr helyzete, szerepe Magyarország városhálózatában Mindegyik társadalomtudományi diszciplína eltérő módon vizsgálja a városokat, más-más elemet emel ki. A történészek a változásokra, azok kiváltó okaira kíváncsiak elsősorban. A geográfusok a várossá válás telepítő tényezőre, a földrajzi térben betöltött szerepre koncentrálnak. A szociológusok kevésbé érzékenyek a történetiségre, a változásokat kiváltó régebbi okokra, őket inkább a városi társadalom szerkezete érdekli. A politológusok és az antropológusok - nyilván fiatal tudományukból adódóan - csak most kezdik felfedezni maguknak a várost. A történészek nagy szerepet tulajdonítanak a települések jogállásának. Okkal, hiszen a középkorban egy jobbágyfalu, oppidum, vagy civitas területi nagyságától vagy lélekszámától függetlenül egészen más fejlődési ívet biztosított a településnek, és lakosságának életlehetőségeit sem lehetett összehasonlítani. Az elmúlt évszázadokban Győr jogi státusa is sokat változott. 1271-ig az ispán mint a király képviselője, a püspök, és tőle függetlenül a káptalan gyakorolta a hűbérjogot. A szabadság azonban csak 1447-ig tartott, amikor ismét egyházi mezővárossá vált, amit 1743-ban sikerül hosszú küzdelem után megváltani szabad király várossá. Vizsgált korszakunkban Győr a 27 törvényhatósági jogú városok egyike volt. A népességszám alakulására jól áttekinthető táblázatot ad Thirring Gusztáv A magyar városok statisztikai évkönyve IV. Álló népesség (1912).9 Létszámát tekintve Győr 1869 és 1910 között mindvégig a legkisebb maradt (az egyszerűség kedvéért csak a Trianon utáni nagy határvárosokkal, Miskolccal, Debrecennel, Szegeddel és Péccsel vetjük egybe). A lakosságszám alakulása igen hasonló Miskolc és Pécs helyzetéhez. Ezeken a településeken a kereskedelem, majd az ipar, illetve ezek valamilyen kombinációja szerepelt. Az alföldi települések városképző, lakosságnövelő ereje az árutermelő mezőgazdaság és kereskedelem sikerétől függött. Hatalmas területű és nagy népességű városok jöttek létre. Debrecen 1910-ben már megközelítette a százezres nagyságrendet, Szeged jóval meghaladta, de még Kecskemét is bő huszonkétezerrel több lelket számlált, mint Győr. Közép- és Dél-Dunántúl többnyire rendezett tanácsi városainak a létszáma 10-30 ezer között mozgott. De nemcsak a városok voltak szolidabb lélekszámúak elsősorban, a Dél-Dunántúl urbanizáltsága is alacsonyabb volt. Gyáni Gábor számításai szerint míg 1900-ban az északi megyék lakosságának 20-25%-a élt városokban, addig ez délen mindössze 10—15 % lehetett.10 9 Thirring Gusztáv (1912): A magyar városok statisztikai évkönyve. Budapest, 52. o. 10 Gyáni Gábor (1993): Urbanizáció Budapest árnyékában. Rubicon 8-9. szám, 52. o. 17
