Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Katona Csaba: A főpolgármester és a polgármester Ráth Károly és Kamermayer Károly Budapest élén
Ráth Károly és Kamermayer Károly Budapest élén Budapestet 1873-ban egyesítették,16 ám kevésbé tudott, hogy nem három törvényhatóság, hanem négy területéből, amint azt az 1872. évi XXXVI. törvénycikk kimondta: „Buda és Pest császári és királyi fővárosok, valamint O-Buda mezőváros és a Margitsziget, az utóbbi Pest vármegyéből kikebelezfetvén, Buda-Pest városnév alatt egy törvényhatósággá egyesíttetenek. ”17 Manapság — történelminek is nevezhető távlatból szemlélve — teljességgel úgy fest, hogy ez a döntés az ország ún. közakaratával egyezett, az városegyesítés „össznemzeti” érdek volt. Ezt látszanak igazolni pl. Táncsics Mihály (1799—1884) 1867-ben papírra vetett szavai is: „Pest, Buda és O-Buda, vagy legalábbis Pest-Buda fóldterületi fekvésüknélfogva, de különben közigazgatási, ipar és kereskedelmi tekintetből is oda vannak utalva, hogy egy várossá olvadjanak össze. ”18 A Budapest élére kerülő két vezető (Ráth Károly főpolgármester19 20 és Kamermayer Károly polgármester) számára, valamint kortársaik számára ez korántsem volt ilyen egyértelmű. Mind a pesdek, mind a budaiak partikuláris érdekeivel szembe kellett nézniük: ezek részben a ráció diktálta gazdasági érvek, részben az érzelmi/tudati (lokálpatrióta) érzések talaján termettek meg. Ennek megfelelően az alábbiakban röviden áttekintem a fenti két várospolitikus (Zechmeister kortársai) pályáját, majd felvillantom a városegyesítés körüli kérdőjelek egynéhány aspektusát. Budapestet már eleve az megkülönböztette a többi várostól, hogy egyszerre volt főpolgármestere és polgármestere. A főpolgármester jogköre leginkább a vármegyei főispáni posztnak felelt meg. Volt is ezt konkrétan célzó elképzelés 1870-ben: ,y\ főváros élén a főispán áll. ”1{) Pest város közgyűlése azonban ezt a városi jogszokástól merőben idegen gyakorlatot határozottan visszautasította, aminthogy Buda is hasonlóképp cselekedett: „Minden eréllyel óhajtjuk, hogy a városokra nézve főispán ne legyen. ”21 Az 1871. évi IX. törvényjavaslat még megpróbálkozott a főispáni poszt létrehozásával,22 de ez is elvetélt kísérletnek bizonyult. Végül a főpolgármestert a belügyminiszter ellen- jegyzése mellett a király (azaz az államfő) által jelölt három személyből választotta meg a közgyűlés.23 Igen tág jogkörrel rendelkezett, lényegében a király (állam) „biztonsági féke” volt a főváros közgyűlése felett. Ezt egyébként világosan ki is mondta a vonatkozó törvény (az említett 1872. évi XXXVI.) vonatozó paragrafusa, a 69 jJV ,y\ főpolgármester a királyi hatalom képviselője; mint ilyen ellenőrzni a fővárosi ónkormányzatot és őrködik a 2010. Fel. szerk.: Bana József. Szerk.: Dominkovits Péter-Horváth József Győr, 2010. (Győri Tanulmányok, 30.) 18.”. ír, Erre nézve pl.: Búza Péter: első nap Budapesten: amikor a háromból egy lett. Bp., 1998. 17 Idézi: Katona Csaba: Miért nincs főispán Budapesten? In: Népszabadság, 1998. november 18. 30. 18 Táncsics Mihály: Fővárosunk. A bev. tanulmányt írta és jegyz.: Hajdú Tiborné Kohut Márta. Bp., 1976. (Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai, 8.) [reprint]. 111. 15 Természetesen nem azonos azzal a Ráth Károllyal (1829—1868), aki 1861-től Győr vármegye levéltárosa volt, és akinek 1986 óta szobra (Várady Lajos alkotása) áll Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára bejáratánál. 20 Katona Csaba: Miért nincs főispán Budapesten? In: Népszabadság, 1998. november 18. 30. 21 U.i. 22 U.i 23 U.i 49
