Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Csurgai Horváth József: A dualizmuskori thj. városok fejlődésének sajátosságai, Székesfehérvár dualizmuskori fejlődése
Székesfehérvár dualizmuskori fejlődése sének vizsgálatát indítványozta.113 Városirányító szerephez azonban csak Saára polgármesterré választásával jutottak a függetlenségiek. A Függetlenségi Párt helyi vezetőit Uszíts lstvánn4 mellett Csöppentek) Mihály,115 Molly Gé%a,U6 Karolj) Nándor,'17 Krause Zsigmondi18 és Nagy Ignác ügyvédek alkották, akik közgyűlési tagságuk révén Saára polgármesterré választásában is döntő szerepet vittek. A nemzeti ellenállásként emlegetett évek alatt a Saára Gyula vezette Függetlenségi Kör oly mértékben teret hódított, hogy a korszak végéig Székesfehérvár a függetlenségi politika támogatója maradt. Saára Gyula városvezetése nagyra törő tervekkel indult, mindenekelőtt a város ekkorra már szétzilálódó anyagi helyzetének rendezésére törekedett. Új adókat bevezető városi szabályrendeletekkel (ingatlan átírási díj,119 házbérfillér,120 betterment elv, vagyis az ingatlanok értékemelkedését elősegítő a közpénztár terhére teljesített közmunkák után, a közmunka költségek arányában, annak egy bizonyos arányáig kiterjedő hozzájárulás,121 helypénz és a fogyasztási adó) és a növekvő községi pótadó kivetésével sikerült a pénzügyi helyzetet stabilizálnia, illetve elképzeléseinek pénzügyi hátterét megteremtenie. (A községi pótadókulcs-ot, amely 1907-ben 62%, 1908-ban 77% volt, a következő évben 84%-ra növelte.122 A törvényhatósági jogú városokban egyedül Pancsova városban volt magasabb a pótadókulcs.123) Összehasonlításul Pécsen 1909-ben 60%, Győrben 75% volt a községi pótadókulcs. Saára polgármestersége alatt fogadták el az új szervezési szabályrendeletet. A kétéves egyeztetés és tárgyalás eredményeként létrejött szabályrendelet számos ponton átalakí113 SZVL IV. B. 1405. Székesfehérvár Város Tanácsnak iratai b./ tanácsi iratok 1882. No. 1903. 114 Liszits István a Székesfehérvári Felsővárosi Olvasókör elnöke volt. Az egyesület alakulásának időpontját nem ismerjük, alapszabályát 1881. október 11-én hagyták jóvá. Liszits István 1895-ben bekövetkezett haláláig volt a törvényhatósági bizottság tagja. 115 Csöppentzky Mihály (Székesfehérvár, 1866. - Székesfehérvár, 1939.) Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron végezte. Budapesten szerezte jogi doktorátusát. A századfordulót követően a Függetlenségi és 48-as Párt alelnöke, számos egyesület tagja, így a Palota-külvárosi Olvasókör alelnöke, a Polgári Dalkör elnöke volt. 116 Holly Géza (Tabajd, 1872. - Székesfehérvár, 1943.) Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron végezte, Jogi tanulmányait a pesti tudományegyetemen fejezte be, 1893-ban doktorált, majd 1898-ban ügyvédi irodát nyitott Székesfehérváron. 1905-ben a Függedenségi Párt helyi elnöke. 117 1874-1903 között székesfehérvári ügyvéd. 1873-ban az iskolaszék jegyzőjévé választották. 118 Krausz Zsigmond (Székesfehérvár, 1872. - 1944-ben deportálták). 1897-től 1944-ig gyakorolta ügyvédi praxisát. 1896-ban a Függetlenségi és 48-as Párt helyi szervezetének egyik vezetője. 1905-től törvényhatósági bizottsági tag. 1,9 Székesfehérvár s^ab. kir. város ingatlan átírási szabályrendelete. Székesfehérvár, 1913. A szabályrendelet értelmében a város belterületén és külterületén a telekkönyvi átírást követően az átruházott ingatlan és tartozékainak értékének 1%-át kellett befizetni örökösödés, adásvétel, csere esetén. A szabályrendeletet 1910- ben fogadta el a közgyűlés. 12,1 A lakások, üzlethelyiségek és egyéb lakrészek bérértéke után kivetett illeték. Az ebből származó jövedelmet az utcák aszfaltozására fordították. 121 SZVL IV. B. 1402. a./ Törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyvek. 1912. No. 27. Ekkor - 1912. január 29-én — fogadták el a szabályrendeletet. 122 A községi pótadókulcs mértéke a kiegyezést követően szinte mindvégig folyamatosan emelkedett. 1867-ben 25%, 1868-ban 21%, 1869-ben 15%, 1870-ben 22%, 1873-ban 26%, 1875-ben 31%, 1880-ban 36%, 1885-ben 42%, 1887-ben 46%, 1891-ben 43%, 1897-ben 43%, 1898-ban 55%, 1904-ben 59% volt. 123 A magyar városok statisztikai évkönyve. I. évf. (Szerk.: Thirring Gusztáv). Bp., 1912. 578. p. 29
