Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Csurgai Horváth József: A dualizmuskori thj. városok fejlődésének sajátosságai, Székesfehérvár dualizmuskori fejlődése
CsurgatHorváth József sem a művelési ág, sem a bérletben hasznosított terület nagysága nem változott lényegesen. A városi birtok kisebb mértékű csökkenése a földterületek értékesítéséből származott, erre több helyütt sor került, részben az öreghegyi szőlőterületek mentén, részben a Maroshegyen továbbá másutt kisebb szőlőterületeknek kimért szántóföld és legelőterületek vonatkozásában, de e mellett a belterület növekedése miatt is történt csökkenés. A mezőgazdaságból élők aránya a korszakban folyamatosan csökkent, de Székesfehérvárnak sajátossága maradt a magas agrárarány. Emellett sajátos vonás volt a — Déli Vasútnak köszönhetően — közlekedésben foglalkoztatottak magas száma. E vonatkozásban döntő, hogy a Déli Vasúti Társaság vonalai, 1862-ben épültek ki a város határában. A vasútvonal közvetlen szomszédságában 2-3 épületből álló javítóműhelyet létesítettek. Az üzem csupán néhány évig működött és hamarosan bezárták. A kiegyezés után, Baross Gábor közlekedési miniszternek volt köszönhető, hogy a Déli Vasút magyar vonalai részére önálló javítóműhelyet alakítottak ki, majd ezt folyamatosan az 1890-es években több alkalommal bővítették, s a város legnagyobb üzemévé vált a korszakban. A fenti statisztikai adatokból azonban csak óvatos következtetések vonhatóak le, hiszen a város politikai viszonyaira nem az említett statisztikai forrásokból következtethetünk. Mind az országgyűlési választások, mind a helyhatósági választásokon résztvevők, szavazati joggal rendelkezők foglalkozási összetétele lényegesen eltér az említett statisztikai adatsoroktól. Ezen túlmenően azonban további helyi sajátosságok is megfigyelhetőek, s ezeknek is hatása volt a városok fejlődésére. Az országgyűlési mandátumot nyertek vonatkozásában Székesfehérvár esetében az figyelhető meg, hogy más dunántúli törvényhatósági jogú városok esetében a megyei nagybirtokosok nem képviselték ilyen magas számban a várost. A mandátumot nyert tíz politikus közül „fehérvárinak” Schvarc^ Gyulát, ]urasak Ferencet, Tóth Aladárt, Kalocsay Alánt és Saára Gyulát tekinthetjük.47 Pécs országgyűlési képviselői többségükben a város polgári értelmiségéből kerültek ki; ez alól kivételt képez Perczel István nyugalmazott főispán, aki megyei földbirtokos volt, s 1887-1892 között volt a város képviselője.48 Győr esetében is az figyelhető meg, hogy többségében a városi értelmiséghez, valamint a vállalkozókhoz kötődik a képviselet.49 Ez alól kivétel két ciklusban báró 47 Közülük is azonban csak Schvarcz és Tóth született Székesfehérváron. 48 Pécs országgyűlési képviselője: 1865-ben Angyal Pál ügyvéd, 1867-ben Kossuth Lajos, (1868) 1869-től Irányi Dániel ügyvéd, újságíró, függedenségi politikus, a Függetlenségi Párt elnöke, 1872-től Taray (Chachinovich) Endre (Andor) ügyvéd, (1874-75 között a város polgármestere), 1881-től Czierer Ákos ügyvéd, 1884-től Antal Gyula jogász, 1887-től Perczel István, 1892-ben Baross Gábor volt miniszter, aki mandátumáról lemondott, s helyette Erreth János ügyvédet (a Pécsi Ügyvédi Kamara elnöke) választották meg, 1896-tól Aidinger János jogász, (1875-től a város polgármestere, megválasztását követően lemondott tisztségéről), 1901-től Erreth János, 1906-tól Egry Béla ügyvéd, 1910-től Pleininger Ferenc ügyvéd. 49 Győr országgyűlési képviselői: Kautz Gyula jogász, közgazdász 1869-1878-ig, báró Mednyánszky Árpád 1878-1881, Baross Gábor miniszter (1884-1892. május 10.), Francsics Norbert bencés tanár, igazgató, házfőnök a Szabadelvű Párt jelöltje, de az egyházpolitikai küzdelmek során, 1894 januárjában kilépett a pártból (1892-1896), gróf Batthyány Lajos (1896-1901), Hilbert Károly jogász, sertéskereskedő, törvény- hatósági bizottsági tag, függetlenségi politikus (1901-1905), ezt követően Lukács László nyert mandátumot, de lemondott az országgyűlési képviselői mandátumáról. Az időközi választáson - 1906-ban 16
