Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Tóth Tászló: „A magyar közgazdaságtudományt bekapcsolta az európai eszmemozgalomba”. Kautz Gyula halálának centenáriumára
vonalakban megállapított eljárási rendet követett, addig Kossuth inkább lángelméjének megnyilatkozását pillanatnyi, napi benyomások vezérlik. Míg Széchenyi hatalmas reformer, s egyidejűleg szilárd conservatív, alkotó és teremtő politikus, addig Kossuth nem egy ízben habozó, néha következeden, nem teremtő államférfiúnak bizonyult. Mint publicista és politikai író Kossuth elsőrangú, az egész európai journalistikának párját ritkító tehetsége, „a stílusnak, valamint a szónak s a retborikának fólülmúlbatatlan kezelője”}"" Kossuthnál „hasonlíthatatlanulfényesebb, elragadóbb r hatásosb ékesszólása”, mely pályájának emelkedésével párhuzamosan folyton növekedett, s olyanná vált, hogy „szereplésének délpontján nemcsak hazájában, hanem a két müveit világrészben is a legmelegebb elismerés, sőt csodálkozás tárgya volt”. Mindkettő lángész, nemzeti történelmünk legnagyobb alakjai; de mindegyik a maga nemében, s külön irányban. Az egyik invetióban, gyakorlatias fölfogásban, alkotó, pozitív (reformátori) cselekvőségben kitűnő; aristokrata minden ízében; a meggondolt haladás híve; modorra és taktikára legnagyobb súlyt helyező, népszerűségre mit sem adó. A másik (Kossuth) „eszmékben magasabbra szárnyaló, inkább negatív és kritikus, erős demokratikus meggyőződéstől áthatott, gyökeresebb újító; gyors merészebb haladásra sarkaló, s különösen a népszerűséget mindenek fölé és elé helyező személyiség. Kautz a különbségeket is regisztrálta: a megyerendszer Széchenyi szerint a polgári haladást akadályozza, Kossuth a municipializmus feltétlen híve, a vármegye „a demokcia egyik talp köve”. A parlamentarizmust mindketten elismerték, akarták és elfogadták, Deák ugyanakkor — jegyzi meg Kautz — „kezdetben nem volt híve a parlamentarizmusnak”. Ugyanakkor a köztük lévő nyilvánvaló különbségeket nem szabad elhallgatni: míg Széchenyinél a rethorika „kevésbé tűnt ki”, addig Kossuthnál „virágos, dús képzeletű” a szónoklat, ám megjegyzi, hogy „fellengzős, stilisztikájában néha aphrásisokatszórja. ’’Míg az előző a „népszerűségre semmit sem adott”, addig az utóbbi a népszerűséget „mindenek főié és elé helyezte’*1"1 Történelmileg fontosabb különbség az Ausztriához és a Habsburgokhoz való viszonyuk: Széchenyinél a Habsburg monarchiával való „érdekviszpnyosságfónntartása és ápolása egy nagy állam- és nemzetpolitikai dogma” lehet, Kossuthnál „aki Ausztria és a Habsburgok irányába mindig ellenszenvvel viseltetett” és mindennél fontosabbnak tartotta a haza teljes függetlenségét. Kautz végül keresvén a hasonlóságot: a két magyar államférfi karakterét összehasonlítja „legújabb korabeli külföldi államférfiakkal. ” Széchenyit az angol nagy konzervatív államférfihoz és politikai bölcselőhöz Burkehoz és Gladstonhoz, a kiváló sociális reformerhez, valamint a német közgazdasági agitátorral IJst Frigyeshez hasonlította. Kossuthot a francia forradalom legnagyobb szónokával Mirabeauval, a legagilisabb néptribunjával, __„A magyar közgazdaságtudományt bekapcsolta a% európai eszmemozgalomba”__ i o« U.0.142. 107 U.o. 143. 141
