Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Tóth Tászló: „A magyar közgazdaságtudományt bekapcsolta az európai eszmemozgalomba”. Kautz Gyula halálának centenáriumára
te feszített napi munkavégzésében. Nem kímélte magát, nem számított az időpont, hogy az aktuális tudományos feladat elvégzése éjfél körül történik, vagy hajnali fél ötkor végezte el, úgymond alvás és pihenés helyett. Nappal ugyanis egyszerűen nem volt ideje az egyetemi, a képviselői és az iparbanki kötelezettségei miatt. S hogy ez hogyan érvényesült, erre ismét Popovics Sándort, a kiváló közgazdászt idézzük Kautz születésének centenárimán, az 1930-ban rendezett közgazdászok országos konferenciáján elhangzott emlékbeszédében: „Komolyan vette kötelességét minden állásában, amibe jutott, bátor és szókimondó volt’w Mert bátorság kellett ahhoz, hogy 1878-ban megtagadta igenlő szavazatát az Ausztriával kötött kereskedelmi és vámszövetség megújításához, képes volt az 1867-es művét felülbírálni! Még nagyobb bátorság kellett ahhoz, midőn kinevezték 1892-ben a jegybanknak számító Osztrák-Magyar Bank kormányzójának és rövid időn belül „kiegyenlítette”a. bank főtanácsában mutatkozó osztrák-magyar ellentéteket. A drámai fordulatokkal teli megbeszélések után Kautz elérte: két kormány hozzájárult, hogy a közös bank 180 millió korona alaptőkéjét 210 millióra emelhették. Emiatt az osztrák közvélemény felzúdult, kemény hírlapi támadások érték az osztrák kormányt, hogy „engedett a magyar kívánságoknak és kiszolgáltatta jegybankot a magyaroknak. '90 Ilyen előzmények után bátorság kellett ahhoz is, midőn sor kerül a bank részvényeseinek közgyűlésére. A részvényesek egy osztrák-német csoportja a főtanács javaslataira halasztó indítványt terjesztett elő, emiatt politikai komplikációk fenyegettek Ausztria és Magyarország között. Kautz a közgyűlés erélyes és határozott irányításával és egy hatásos beszéddel elérte, hogy főtanács javaslatait a többség elfogadta és nem lett a monarchia két országa között politikai feszültség. Kautz Gyulának különös tehetsége volt a közgazdasági konfliktusok feloldásához, mindig megtalálta a legbékésebb egyben leghatékonyabb megoldást a politikát is érintő gazdasági bajok orvoslására. Ilyen a progresszív momentum történt a monarchia hatalmi stabilitását is érintő, különösen kényes közös banki főtanácsban állandóan dúló osztrák-magyar ellentétek feloldásában, amit Kautz elért határozott és erélyes vezénylésével. Figyelemre méltó: a jelenlévő kormánytagok mindkét oldalról siettek elismerésüket kifejezni Kautz banki kormányzónak, hogy megmentette a monarchiát egy kényes bankos problémától. Sok vitája volt az osztrák partreneivel a valuta rendezés ügyében is: Ausztriában ugyanis ezüst alapú valuta működött, s miután a hatvanas években az ezüst nagyarányú értékcsökkenése következett be, emiatt Kautz és a magyar „érmészek", s a közgazdászok erőteljesen ajánlották a monarchia valutájának az értékállóbb arany alapra helyezését, mely végül is 1892-ben valósult meg Kautz bank kormányzóságának indulásakor. Kautz sokáig nem tudta eldönteni, milyen életpályát válasszon magának, emiatt bizonytalansági érzések gyötörték. Már korábban érintettük, hogy győri diák éveiben a történettudomány, a filozófia és a művészet, az ún. „magas kultúra” bűvkörében élt. Döntő volt, hogy milyen külső szellemi hatások érték: volt, amikor az apa hatott rá döntően, aminek jogi pálya (jogakadémia) választása lett az eredménye; volt, amikor a __)yA magyar kö^a^daságtudományt bekapcsolta a% európai es^memo^galomba”__ » » Popovics, 1930. 261. 9" U.o. 258. 135
