Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Tóth Tászló: „A magyar közgazdaságtudományt bekapcsolta az európai eszmemozgalomba”. Kautz Gyula halálának centenáriumára
Tóth László jogakadémián bencés professzoraira (Maár Bonifác, Sutánké Leander) hallgatott, akik a történelem tanári hivatást ajánlották. Végül az 1850-es németországi tanulmányútja során W. Roscher lipcsei professzor hatására alakult ki benne a nemzetgazdaság iránti intenzív érdeklődés. Eredte, hogy e tudományszak művelésével nagy szolgálatokat tehet hazájának és megtalálta azf az életpályát és tudományágat, amit ifjú éveiben tele bizonytalansággal oly sokat keresett. Valójában mind a három disciplínát művelte: kiváló jogtudós volt, őt is felkérték mind a két kormányoldalon (osztrák és magyar) a kiegyezési törvény részleteinek jogi-közgazdasági kidolgozására. Kiemelkedő volt történésznek is, mivel az elkészült jogtudományi és közgazdasági műveit erőteljes történeti szemlélet hatja át, ám leginkább a közgazdaságtudományt kedvelte, e téren mennyiségileg és minőségileg hatalmas életművet alkotott. O volt Magyarországon a gazdaságtudomány eszmei, teoretikus alapjainak hazai kidolgozója, s tudós élete során jelentős eredményeket ért el a közgazdaságtudomány egyes ágazatainak (főként a pénzelmélet) eredményes művelésével. 1860/61-ben jelentek meg külföldön (Kervei álnéven) első tanulmányai Széchenyi Istvánról, Deák Ferencről és Teleki Lászlóról a Brochaus-féle tekintélyes Unsere Zeit folyóiratban. Célja az volt, hogy megismertesse a külfölddel a magyar reformkor nagy alakjainak munkásságát. Ezek közül különösen a Széchenyi Istvánról szó munka keltett nagyobb figyelmet. In illő tempore alkotta meg statisztikai tankönyvét (1854), egy értekezésben feltárta Adam Schmith elméleti rendszerének nemzetgazdasági értékeit (1854-55), megírta a londoni világkiállításról szóló opuszát (1862) és összeállította akadémiai habilitációs munkáit. 1860-ban még jogi természetű akadémiai székfoglalóval nyerte el az MTA levelező tagságát: tyAz állameszme történeti fejlődésben” címmel. A rendes tagsági akadémiai székfoglalóját már társadalompolitikailag „gyakorlatibb" és használható, első rangú közgazdasági tárgykörből választotta a témakört: ,gíz államadósságügy elmélete ”(1865), melynek aktualitása mindig megmaradt a dualizmus évtizedei során. Egyébiránt Kautz Gyulát akadémiai rendes tagnak Deák Ferenc és Pauler Tivadar ajánlották. Az 1850-60-as évtized fordulóján, éjjel-nappal összefolyó munkavégzés közben, úgy tűnik „elsokallta teendőit", főként az akadémiai székfoglalói miatt volt kimerítő számára napi leterheltsége. S ezekhez még hozzájött, hogy Győrött megválasztották országgyűlési képviselőnek (1865), s a parlamentben, a pénzügyi bizottság előadójaként három országgyűlésen volt az országos költségvetés előterjesztője. Tudományos életének induló szakaszában alkotta első nagyobb tudományos munkáját, mely két kötetben, német nyelven jelent meg egy bécsi kiadónál. Ennek első kötetét 1858-ban adták ki: „Theorie und Geschichte der 'National- Oekonomik. Pripylaen zym volks- und staatswirtschaftlichen Studium. Die National-Oekonomik als Wissenschaft. Gerold, Bécs. A 29 éves Kautz mindjárt pályája kezdetén alkotta meg a tudományos szempontból értékes adatgazdagságban rendkívüli munkáját, ami főművének is tekinthető. Második kötet: Theorie und Geschichte der National-Oekonomik Die geschichichtliche Entiwickelung der National- Oekonomik und ihrer Literatur. Gerold, Becs. 1860. 136
