Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010 (Győr, 2010)
Tóth Tászló: „A magyar közgazdaságtudományt bekapcsolta az európai eszmemozgalomba”. Kautz Gyula halálának centenáriumára
Tóth László 2. 1868. december 3-án Kautz Gyula táviratban közli Győr város hatóságával, hogy a képviselőház vasút- és pénzügyi bizottsága az ő előterjesztésében jóváhagyta a „nyugoti” vasút, a Győr-Grác vasútvonal építését; 3. 1869. augusztus 29-én Kautz a magyar delegáció tagjaként Bécsben interpellációt intézett a közös hadügyminiszterhez, hogy Győr városa már két év óta „súlyos terheket visel a katonatartásból, elszállásolásból és átvonulásból” eredő gondokban. A közös „hadügyér” ígérte, hogy a magyar királyi hadügyminisztériummal közösen áttekintik Győr város földrajzi helyzetéből származó hadi terheit és igyekeznek mérsékelni a város katonai leterheltségének anyagi költségeit. Kautz ez ügyben többször is élesen felszólalt az országgyűlésben, folyamatosan napirenden tartotta ezt a sajátosan győri ügyet, így próbált javítani a várost a középkortól sújtó hadi terhein. 4. Kautz Gúla az országgyűlés 1871. március 2-i felszólalásában elpanaszolta, hogy Győrből vasúton Bécsbe szállítandó gabona (,nyerstermékek”) szállítási költsége „igen magas”, mivel a szállítási tarifa a vasúttársaságok „önkényére van bízva”. Kéri a kormányt, hogy dolgozzon ki az ország egész területére egy reális és egységes vasúti tarifa rendszert, melyet szigorúan ellenőrizzen. Kautz javaslata bizonyára mérsékelte a győri terménykereskedők szállítási költségeit. 5. Ugyanezen az országgyűlésen felvetette, hogy nagyobb vidéki városokban erős ipari bázist kell kialakítani, megemlítvén, hogy Győr a „feldunai vidék ” hagyományosan nagy kereskedelmi központja és az új gyáripari vállalkozásaival kialakulóban van egy erős és korszerű ipari bázis, így már besorolható a magyar iparilag fejlett városok sorába. 6. Kautz felfigyelt az oktatási minisztérium 12 főreáltanodát létesítő programjára. Az 1875-ös képviselői beszámolójában érintette, hogy Győr városának „égetően szükség lenne” főreáliskolára és tanítónőképzőre. Ezért felvette a kapcsolatot Trefort Ágoston szakminiszterrel. A képviselőház 1873. február 3-án hagyta jóvá a „reáltanoda programot”, melyben a győri intézmény is szerepelt. Bár a győri főreáliskola új épületét 20 év múlva 1893-ban avatták fel, de a képviselőházi jóváhagyáshoz kellett Kautz eredményes közreműködése is. 7. Olyan tekintélye volt a pénzügyminisztériumban, hogy a győrszigeti segély- és köl- csönegylet adótartozása miatt elrendelt rekvirálást a pénzügyminiszter felfüggesztette, mert Kautz a képviselőházi felszólalásában bebizonyította az ide vonatkozó törvényi jogszabály belső ellentmondásosságát. Ugyancsak negligálták — hála Kautz hatásos érvelésének — a város 54 ezer forint kincstári tartozását is. 8. Kautz hírneves adományozó volt. A Győr megyei tanító-kongresszus alkalmából a tanító egyletnek és az írói segélyalapra 50-50 forintot, a Győr városi ínségalapot 60 forinttal támogatta győri családtagjaival együtt. A 100 arany az akadémiai jutalom nagy részét is közcélokra fordította. 9. Az országgyűlési szavazást megelőzően Kautz megkérdezte győri választóinak egyesületeit és érdekvédelmi szerveit. Az Ausztriával kötött 1867-es vám- és kereskedelmi szerződés (melynek megkötésében Kautznak nagy szerepe volt) meghosszabbítását 1878-ban elutasította annak ellenére, hogy a szabadelvű párti többség megszavazta. Kautz felismervén a nemzeti érdek csorbulását: az önálló vámterület hiányát, annak 132
