Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Csik Tamás: Révfalu Győrhöz csatolásának története és az egyesítés utóélete
Révfalu Győrhöz csatolásának története nappal azt követően, hogy a város elfogadta a község csatlakozási feltételeit, Révfalu újabb feltételekkel állt elő. Ezek közül a leginkább megdöbbentő az volt, amely szerint 50 évig teljes pótadómentességet követelt a település arra hivatkozva, hogy ezt az adófajtát csak az utóbbi pár évben kellett náluk kivetni, amióta a korábbi, egyházi iskola Révfalu kezelésébe ment át, így nem tartanák méltányosnak, ha a jövőben ez a helyzet megváltozna. A követelés mértékének ismeretében szinte természetesnek tűnhet, hogy ellenkező esetben még súlyos szankciókat is kilátásba helyezett a község.24 A korábban már említett községekről szóló törvény 159. paragrafusa ugyanis lehetővé teszi, hogy egy település vagyonát a csatlakozás után is külön kezeljék, amennyiben a tárgyalások során erről nem tudnak megállapodni. A 400 000 Kr-s vagyon megtartása miatt ezzel a lépéssel elég messze merészkedett a község, már-már a zsarolás kategóriájába tartozott a követelés. Ezt Révfaluban is érezték, egy hónappal a fent említett képviselő testüled ülés után maga a jegyző kéri, hogy „ ne kívánjunk lehetetlent, kérelmeinket oly irányba és mederbe tereljük, amelyeket a% anyaváros jelenlegi polgári kára és veszélye nélkül érdekünkben megtehet, és hiszem, hogy jó lélekkel esj meg is fogja tenni". Ezért is javasolta, hogy a pótadó mentességet csak a rászorulók részére kérjék, és semmiképpen ne gondoljanak arra, hogy a községi vagyont a csatlakozás után majd külön fogják kezelni. A település képviselő testületé végül jobb belátásra tért, és hozzájárult a községi vagyon átadásához, de csak úgy, hogy az egyesített vagyonnak az új városrész legalább olyan mértékben legyen majd tulajdonosa, mint maga a város. A kitétel is jelzi mind a meglévő bizalmadansá- got a várossal szemben, mind a községi vagyon féltését. A pótadó kérdésben is mérsékelték a követeléseiket, az új javaslat szerint csak azoknak a zsellérházaknak a tulajdonosai részesüljenek a kedvezményben, akik révfalui lakosok. Számukra kérték, hogy 25 évig ne fizessenek többet, mint a pótadó 30%-át.25 A város viszont ezt is soknak találta, és 10 évre 10% kedvezményt ajánlott. Itt előkerült az a taktika, hogy ez az ajánlat is csak abban az esetben áll, ha minden kérdésben sikerül megállapodni a tárgyalásokon. Ennek ellenére ez a kérdés is a belügyminiszter elé került. A miniszteri döntés 15 évre emelte az adókedvezmény igényelhetőségének idejét, mértékét pedig 15%-ra.26 Végül sikerült ebben a kérdésben is megállapodni, arra viszont rávilágít az eset, hogy Révfalu egyáltalán nem csak passzív résztvevője volt a tárgyalásoknak. A település húzódozásának okát a jelentősnek számító községi vagyonban és a várossal szembeni bizalmatlanságban látom a kutatások alapján. A pótadó végül mindössze 17%-kal emelkedett a településen a csadakozás után, ha csak a korábbi községi pótadóval vetem össze.27 Viszont ha ehhez hozzáveszem, hogy a megye is vetett ki korábban pótadót a településen, és az úthasználatért is külön kellett fizetni, mint önálló község, akkor megállapítható, hogy alig emelkedett ez az adófajta. 2-* GyVL IV. 1402.C; 1902.IX/98 25 GyVI. V. 1502.a; 41/1904 26 GyVL; IV. 1402.c; 1902.IX/98 27 Tomaj Ferenc; i.m. 81
