Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Csik Tamás: Révfalu Győrhöz csatolásának története és az egyesítés utóélete
Csik Tamás Nyilvánvaló, hogy egy olyan mérvű követelés, mint a teljes adómentesség 50 évig, nem csak a bizalmatlanságból fakadt, hanem egyben a község is igyekezett minél többet kihozni a lehetőségből. A bizalmadanságnak viszont lehetett mégis némi alapja, hiszen 1907-ben arról értesülünk, hogy' az 1904-es feltételek jóformán alig teljesültek. A hídnak még nyoma sem volt, az ígért vashídra egészen 1928-ig várni kellett. A város szerint a hidat csak hitel felvételével lehetett volna 1907-ig megépíteni, mert az átadott községi vagyon a 700 000 Kr-s költségeket nem fedezné. Bár hitel felvételére ekkor nem volt mód, de állami segélyre is számítanak ebben a kérdésben, érveltek a városházán.28 Hogy mégis valamit beváltson a város ebből az ígéretéből, 1905-ben építettek egy fahidat a régi hajóhíd helyére, aminek valóban megvolt az az előnye, hogy a Duna zajlásakor is használható volt, de kocsiközlekedésre továbbra sem lehetett alkalmasnak nevezni. Azt is felrótták a városnak a község részéről, hogy a település átadott vagyonának jelentős részét nem a község fejlesztésére, hanem Győr és Győr-Sziget adósságainak rendezésére fordították.29 A belvíz még mindig komoly problémákat okozott; a település útjainak kövezése, az utcák rendezése nem történt meg; csak 3 rendőr van a Belváros melletti városrészben, és ők sem bírnak helyismerettel; a település napszámosainak fizetnie kell a hídon, amikor dolgozni mennek a városba; a közvilágítás megoldatlan. A valóságos panaszáradat jelzi, hogy a község problémáinak rendezése nem történt meg, sőt: a helyzet talán rosszabb lett, mint volt. Az utcákat szemét borítja, és a település addig bizony csak kárát látta a csatlakozásnak. „Soha még Révfaluban ilyen állapotok mm voltak'- állították a panaszlevélben a település lakosai.30 Összegzés A csatlakozás kérdése túlmutat egy hétköznapi, helyi ügyön. Ezt jelzi a törvényi szabályozás és a belügyminiszteri döntések is. Leginkább viszont azt, hogy más városok (Pécs, Szombathely, Marosvásárhely, Temesvár) élénken érdeklődtek Győr Város Tanácsánál a csadakozási tárgyalások tapasztalatairól.31 Más településeknél is felmerültek hasonló kérdések az országban, számukra Győr egy tanulságos példa lehetett ebből a szempontból. Bár hosszabb és kiterjedtebb kutatást igényelne annak kiderítése, hogy a település-egyesítések terén Győr mennyire számíthatott a korban mintának más városok számára, de kétségtelen, hogy az eset ismeretté vált más településeken is. 28 GyVL IV. 1402.c; 1902.IX/98 29 Göcsei Margit; i.m. 71.p. 3° GyVL IV. 1402.C; 1907.VII/347 GyVL IV. 1402.c; 1902.IX/98 82
