Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Bana József: Győr legnagyobb polgármestere, Zechmeister Károly
Bang József A konverziós hitelművelet sikere és annak felismerése, hogy részint a város növekvő jövedelmeivel, stabil jövedelemforrásaival és — mint ugyancsak láttuk — egyre növekvő értékű cselekvő vagyonával rendkívül szilárd hitelképességgel rendelkezik — részint pedig a helyesen megválasztott (elsősorban az urbanizációt elősegítő) beruházások gyorsan kifizetik magukat s a továbbiakban részint közvetlenül, de közvetve (a város vonzóerejét növelve) is jelentős haszonnal működnek. A század végétől kezdve Győr pénzügyi politikáját egyre erőteljesebbé az efféle hasznot hajtó beruházások — s ezek mielőbbi realizálása érdekében nagy összegű kölcsönök — felvétele felé fordítja. Jellemző a szemléletnek gyors változására, hogy míg a 80-as évek végén a város hasznot hajtó beruházásainak középpontjában még a Frigyes főherceg-laktanya hatalmas komplexusának építése állott, melytől igen helyes számítással a korábbi, a várost terhelő, kaszárnyabérleti összegek megtakarításával várható haszon mellett a nagy létszámú helyőrség idehelyezésével a gazdasági élet megélénkülését, a piac bővülését várták. A századfordulóra, és még inkább a világháború előtti évekre már a laktanyánál jóval gyorsabban gyümölcsöző, kifejezetten kereskedelmi vállalatként működtethető közművek, illetve az olyanféle, ugyancsak a város vonzókörét növelni képes, szociális beruházások létesítése állott, mint például a munkáslakások. Az 1880-as évek végén hatalomra jutott új városvezetésnek a fent ismertetett pénzügyi politikára alapozott városfejlesztési törekvései ugyanis célként nem álltak meg a kölcsönpénzen végbevitt, főleg urbanizációs természetű beruházások megteremtésénél és az azok gyors ütemű megtérülése, majd jövedelmezése révén a városi gazdaság biztosan bekövetkező közvetlen vagyoni stabilizálódásánál. A cél ennél jóval több, magasabb volt. A városvezetés számára az egész fenti, önmagában visszatérő, de közben folyamatosan erősödő folyamat végül is csak eszköz volt egy tágabb, a vagyonosodást - s most már a polgárságnak, bár közvetve, de személy szerinti vagyonosodását is — támogató városfejlesztési cél szolgálatában: Győrnek, a hajdani kereskedővárosnak gyárvárossá történő alakításában. Ennek megvalósulása felől visszatekintve, valóban nagyszabásúnak bizonyuló, (ám vitatható, hogy tudatos, vagy legalábbis kezdetben nem csupán ösztönös) gazdaságpolitikai koncepciónak megalkotói nem hiába a magyar társadalom egyik legkorábban kialakult városi burzsoáziájának már korán a bur- zsoá módjára gondolkozni képes tagjai: jól látják, hogy anyagi fellendülésüket és stabilizálódásukat sokkal hatékonyabban segíti az urbanizációs beruházásoknak egyszerűen csupán a fogyasztói bevételek révén előtt-utóbb bekövetkező megtérülésére várnának. Az okos pénzügyi politika révén lehetővé vált közművesítés és az urbanizáció számtalan más — a gazdasági fejlődés és a városépítés leírásánál részletesen bemutatott, a városi életmódot és életformákat befolyásoló — vonatkozása mellett, már a 80-as évek végétől egyre nagyobb szerephez jut e gazdaságpolitika végcéljában: az ipar és az intézmények Győrbe vonzásában is. Az új városvezetés által kezdeményezett várospolitika, melyet Zechmeister 1903-tól bekövetkezett hosszas betegsége alatt, majd 1906-ban történt nyugalomba vonulása után (melyet megelőzően azonban, ha csak két hétre is, de még visszatér hivatalába, 34
