Zechmeister Károly emlékszám I. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 30/2010 (Győr, 2010)
Perger Gyula: Pozsonytól Pasadenáig A Zechmeister család története
P erg er Gyű Ja hogy római katolikus volt. Nyilván egyikük sem adott reverzálist, ezért a leszármazottak nemüknek megfelelően a szülők vallását követték. A fiúk evangélikusok, a lányok katolikusok lettek. Zechmeister Károly házasságával megszűnt az a több generációs hagyomány, mely vallásuk alapján is egységbe szervezték, szervezhették a rokonságot. A segédek és az inas személye is azt erősíti, hogy fontosabbá vált a — még ekkor is luxusiparnak számító — műhely, mint a hagyományos céhes szabályok betartásának szerepe. Zechmeister Károly és Németh Erzsébet fiai közül elsőként ifjabb Károly látott napvilágot 1852. május 21-én. Öccse Lajos a következő esztendőben, október 12-én született, de két és fél évesen, „gyengeség” miatt 1856. március 18-án meghalt. Ez év júniusának 18. napján távozott az élők sorából a nagyanya, „Stinner Susána, néhai Zechmeister Pál bábsütőnek özvegye” is, 68 évesen, „öregség”-e okán. 1859. szeptember 1-én született Sándor, majd a második Lajos névre keresztelt kisfiú. Ö sem lehetett hosszú életű, hiszen négy hónaposán, 1861. augusztus 10-én „hurut”-ban meghalt. 1862. március 22-én Sámuel Antalt keresztelhették. Szinte egy évre pontosan, március 24-én Dezsői következett. 1865. július 4-én született Kálmán Vilmos. Mindkét fiú fiatalon távozott. Dezső alig három évesen „hók hurutban”, Sámuel Antal pedig 1867. december 15-én „sorvadásában halt meg. Ekkor az apáról a halotti anyakönyv már, mint „néhai bábsütő mesterről" is. Ez nyilvánvaló tévedés, hiszen 1869. október 29-én megszületik a pár Jenő Imre névre keresztelt fia is. A népszámlálási összeírásban szereplő 1850. június 14-én született Erzsébet, és az 1856. szeptember 14-én született Téré Ja — aki a keresztségben a Theresia Maria nevet kapta — mellett még három leánygyermek érkezett a családba. 1858. január másodikén született Hermina, s az összeírásból már hiányzó Ida Theresia 1855. március 28-án. Ö az első születésnapját sem érhette meg, hiszen tizenegy hónaposán 1856. február 16-án meghalt. Mindnyájukat a székesegyházban tartották keresztvíz alá, így az evangélikus közösség anyakönyveiben nem is szerepelnek. Zechmeister Károly fiai közül csak Kálmán (Vilmos) folytatta a család hagyományos mesterségét. Amikor 1893. febmár 9-én oltár elé vezette a 19 esztendős, újvárosi római katolikus Szentmihályi Ilonát, az anyakönyvi bejegyzésben a vőlegény, mint „viaszgyertya készítő” szerepel. Idősebb Zechmeister Károly folyamatosan, még fiának polgármestersége idején a város kegyurasága alá tartozó templomok viaszáru beszállítójaként is azonosítható. 1856-ból és 1885-ből is ismerünk ilyen elszámolásokat. Az első irat tanúsága szerint „Zechmeister Károly bábosnak viasz gyertyáért 7 forint 46 krajcárt” fizetett a város.28 Az 1885. decemberében felvett két elszámolás szerint „Id. Zechmeister Károly itteni bábsütő a helybeli Kög-Kórház kápolna, illetve a Syent Salvator templom részére kiszolgáltatott viaszgyertyákért járó 32 és 130 forint 40 krajcárról” beterjesztett számláját a megfelelő alapok terhére kifizették.29 A céhek megszűnése után, a cégalapítások időszakában Kálmán vitte tovább apjával — igaz teljesen új módon — a 20. század elején megjelent hirdetések szerint, az 1800-ban alapított „Méz es viaszáru gyár”-at. A cég 1896-ban 28 GyVL Polgármesteri Iratok II. 856/1824 29 GyVL Polgármesteri Iratok I. 885/4, illetve I. 885/438 16
