Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
9. Áttelepülés, avatás, az egységes szervezet működése
ÁTTELEPÜLÉS, AVATÁS, AZ EGYSÉGES SZERVEZET MŰKÖDÉSE 9. ÁTTELEPÜLÉS, AVATÁS, AZ EGYSÉGES SZERVEZET MŰKÖDÉSE 9.1. Emberi szempontok A főiskola áttelepítése, más szóval: költözése-költöztetése technikai-szervezési oldalról nézve azt jelentette, hogy Szegeden és Budapesten a főiskolai munkahelyeket felszámolták. Ugyanezt tették az áttelepülő munkatársak saját otthonukkal. Következett a csomagolás, szállítás, utazás Győrbe, ahol beköltöztek, elrendeződtek az új munkahelyen és a kapott új lakásban. Emberséges szemléletben azonban ennél lényegesen több, amiről itt szó volt. Az érintettek nem mindennapos lélektani hatásokat kényszerültek átélni, várt- nem várt helyzeteket tudomásul venni. El kell fogadnunk, hogy az áttelepülés lelkileg, anyagilag, fizikailag jelentős (esetleg megrázó) esemény, élmény volt a főiskola valamennyi érintett munkatársa és hozzátartozója számára. Ehhez még mindig szorosan hozzátartozik, hogy az áttelepülés előkészítése és végrehajtásának folyamata elkerülhetedenül zavarta magát a lényeget, az oktatást és nevelést, ami az intézmény alapfeladata. A főiskola vezetői — amint erre már utaltunk — nagy gondot fordítottak az áttelepülés emberi problémáinak megoldására, amit nehezített az is, hogy a főiskola átminősítése hivatalosan is alkalom volt személyi minőségi változtatások végrehajtására. Az áttelepülés személyzeti politikájának egyik eleme volt, hogy az intézmény csak a főiskolai színvonalnak megfelelő szaktárgyi oktatók részére biztosít lakást. Minden más alaptárgyi oktatót (pl. matematikát, idegen nyelvet, marxizmus-leninizmust), valamint minden nem oktató szakembert a győri, Győr környéki területről kellett biztosítani. A felszámolásra kerülő részlegek otthon maradt munkatársairól a főiskola a helyi szervek segítségével, közreműködésével messzemenően gondoskodott. 1971-től hivatalosan köztudottá vált, hogy a „lépcsőzetes” áttelepülés - az építkezés ütemében 1974-ben kezdődik, és elsőként a szegedi tagozatot és két budapesti szakot: a vasútgépész és a postaüzemi szakot érinti. Az első ütemben érintett munkatársaknál nagyobb, a többieknél kisebb volt a bizonytalanság érzete. Tudat alatt is, átmenetileg mindenkinél izgalmasabb kérdéssé vált az áttelepülés, mint alaptevékenység, az oktatás a tudományos munka. Azoknak, akik maradtak, azoknak is, akik az áttelepülésre készültek. Ugyanilyen lélektani hatások jelei a második és a további „lépcsőbe” tartozó csoportok tagjait is foglalkoztatták. Az áttelepülés kérdése a nappali és a levelező tagozat hallgatóit is érintette: érzelmileg éppen úgy, mint egyéb érdekeik miatt. Kérdés volt: lesz-e Győrött elég kollégiumi helyi Nehezebb vág) könnyebb lesz Győrből hazalátogatni, vág) levelezőknél a konzultációkra oda és visszautazni és egyéb más kérdések. Az áttelepítéssel együtt járó személyi- emberi problémák megoldását a főiskola és minden szervezeti egység vezetői megértették. Őket személyileg is ugyan úgy foglalkoztatták az áttelepülés kérdései, mint a munkatársakat. A főiskola jövőjének számos kérdése még a kormányzati körökben is csak lépésről-lépésre tisztázódott. Az érintettek 84
