Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
9. Áttelepülés, avatás, az egységes szervezet működése
körében felvetődött kérdésekre vonatkozó válaszok tehát vagy hiányosak voltak, vagy bizonytalanságot tükröztek. Sok volt a kósza, rémhír, amely többet ártott, mint használt. 1972 és 1977 között tavasszal és ősszel minden szervezeti egységnél valamennyi dolgozó számára hivatalos tájékoztató hangzott el az akkor egyáltalán biztosnak mondható helyzetről. A többször ismételt előzetes, nyílt és őszinte, becsületes tájékoztatás után valamelyest oldódott, nyugodtabbá vált a hangulat. Az áttelepülők számára ismétlődő bizottsági, illetve személyes beszélgetésen felelősséggel kellett nyilatkozni a főiskola képviselőinek éppen úgy, mint a munkatársnak az áttelepülés kérdésében. Volt, aki mindjárt kijelentette, hogy nem költözik, hanem elbúcsúzik a főiskolától. Voltak, akik „erősködtek”, hogy áttelepülhessenek, és olyanok is, akik segítséget kértek új munkahely kereséséhez. Azokat a személyzetpolitikai elveket, amelyek szerint az általános közismeretinek mondható oktatói állások (pl.: testnevelő) Győrben, helyből tölthetők be, nem akarták tudomásul venni. Mégis ezekkel a tárgyalásokkal a munkatársak számára tisztázódott a helyzet, a főiskola is számba vehette, hogy mely álláshelyek ürülnek meg, melyek pódásáról, betöltéséről kell előre gondoskodni. A Győrött üres oktatási létszámhelyek betöltésére a főiskola minden évben rendszeresen álláspályázatot hirdetett* *. Ezek csak mérsékelten voltak sikeresek, mert a jelentkezők közül sokan nem bizonyultak megfelelőnek — a pályázatokat elbíráló bizottságokkal folytatott beszélgetés során — az oktatói feladatok ellátására. Idősebb, a szakmában érett, nevet szerzett szakemberek, lehetőleg felsőoktatási intézménynél lévő oktatók a szükségesnél, a megkívántnál kevesebb számban jöttek Budapestről vagy más egyetemifőiskolai városból, mert saját helyükön elégedettek voltak. A fiatalok többsége a lakáshoz jutás és a jó bérezési lehetőségek reményében kereste meg a főiskolát. A főiskola viszont erős „szűrővel” vigyázott, hogy az üres létszámhelyekkel és a rendelkezésre bocsátható lakásokkal felelősséggel gazdálkodjék. A legégetőbb gondok megoldására a korábban megismert, megbecsült nyugdíjasok vállalkoztak, akik néhány évig nemcsak az áttelepülés előtt, hanem utána is segítettek a munka színvonalának emelésében, a jegyzetírásban és az újonnan felvetteknek a munkahelyi beilleszkedésben. A főiskola törekvése az volt, hogy értékes, a korábbinál jobban képzett, alkalmasabb oktatókkal erősítse az intézményt. Eközben jött a megdöbbentő hír, hogy 1974. április 27-én, 69 éves korában, munka közben hirtelen elhunyt dr. Csanádi György közlekedés és postaügyi miniszter.' Ez megrázó volt. Külön gondot okozott Szegeden. Ezért a főigazgató kérésére Rödönyi Károly miniszterhelyettes, MÁV vezérigazgató Szegedre utazott, tartott egy kis előadást, és barátilag elbeszélgetett a kollégákkal. A Főiskolai Tanács 1974 május 7-én nyilvános ülést értékelte a veszteséget és méltatta az érdemeket, amelyeket dr. Csanádi György jelentett a főiskola ÁTTELEPÜLÉS, AVATÁS, AZ EGYSÉGES SZERVEZET MŰKÖDÉSE * A megyei pártbizottság az első években az összes pályázatot bekérte a főiskolától. Volt úgy, hogy 178 pályázatot véleményeztek. (Erre Budapesten nem volt példa.) * Temetésén több ezer tisztelője vett részt. Rödönyi Károly, a miniszter első helyettese búcsúztatta. Főiskolánk vezetői is díszőrséget álltak koporsójánál, így kísérték utolsó útjára. 85
