Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
6. Az első főigazgató megbízása
AZ ELSŐ FŐIGAZGATÓ MEGBÍZÁSA a fegyelmi vizsgálat elrendeléséről eladdig sem szóbeli sem írásbeli tájékoztatást nem kapott.) A vizsgálat kapcsán őt egyszer sem hallgatták meg. A vizsgálatot azzal zárták le, hogy a jelentős költségnövekedés oka: az oktatási igények, laboratórium-fejlesztések magasabb szintre emelése, a beépített térfogat növekedése, a bekövetkezett árváltozások és az időközben szigorított műszaki megoldások alkalmazása volt. Az ügyről az illetékes szervek részére újabb jelentést készítettek. A főiskola építésének folytatása a vizsgálat idején és a túlköltés megállapításakor veszélyes, kritikus helyzetbe került. Az ország gazdasági helyzete rossz volt, az ellenőrizhetetlen és a nem engedélyezett, „vad” bemházások (ez volt a szakmában a neve) befejezésének költségeire országosan hiányzott a fedezet nagy része. Ezért a több intézménynél végzett felülvizsgálat után az alacsony készültségi fokon lévő beruházásokat — függetlenül attól, hogy ki a hibás — bizonytalan időre leállították. A győri főiskolát is fenyegető veszélyről a megyei pártbizottság első titkára és a főigazgató a megyei tanácselnökkel, a városi tanácselnök-helyettessel, a Győr megyei Építőipari Vállalat vezérigazgatójával és a KPM Oktatási Beruházási Felügyelőség vezetőjével tárgyalt. A főiskola beruházási költségeit az Állami Beruházási Bank korábban részletekben folyósította, de a folyósítás akkor egy időre megakadt. A zártkörű megbeszélések eredménye az volt, hogy a generálkivitelező (vezérigazgatója Sárosi János) — a többi résztvevő kérésére — vállalta, hogy a beruházást felgyorsított lendülettel hitelben folytatja, és ezzel a készültségi fokot a kívánatos, minimális szintig emeli. Ez megvalósult, a Minisztertanács ülését megelőző, ismételt vizsgálat ezt a tényt rögzítette, és így a főiskola lekerült a veszélyeztetett intézmények listájáról. Ezután a főiskolán hosszú ideig „csend” volt, magasabb szinten azonban — utólag lett nyilvános — lényeges intézkedések történtek. 1972. március 15-én hatósági ellenőrzés volt, erről a főiskolát sem előre, sem utólag nem értesítették. Elkészült viszont a javaslat a beruházás csonkítására, csökkentésére. A Minisztertanács elfogadta a főiskolára vonatkozó új javaslatot, és ezzel a főiskola kapacitásának további csökkentését.* A főigazgató erről a Főigazgatói Tanácsnak megépítéséhez, ami élvezi az egyik miniszterhelyettes (dr. Polinszky Károly) egyetértését is. Ez igaz volt, mert elfogadhatatlan, hogy olyan főiskolán, ahol 140-160 fő az oktatók száma, 1000 főn messze túl van a hallgatók száma, több száz a nem oktató dolgozó, szélesebb körű munkaértekezletet, beszámolót ne lehessen tartani. Ezért a főiskola erről esetleges újabb tiltás esetén sem mondhat le. Dr. Csanádi miniszter távolléte miatt a főigazgató Rödönyi miniszterhelyettest is felkereste ugyanebben az ügyben. Mindketten tudták, hogy a beruházásért, ideértve az anyagiakat is, a Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium a felelős. A miniszter a főigazgatónak négyszemközt a következőket mondta: „igazad van, de örüljünk, hogy egyáltalán nem állítják le a beruházást.” A győri vezetőknek és a főigazgatónak is a főiskola ügye fontosabb volt, mint a jogsértés, így a minisztériumokat kellett a Minisztertanács előtt „villámhárítóként” fedezni. Ezért — elismerve mindkét illetékes minisztérium vezetőinek általánosan tanúsított jóindulatát — a főigazgató az egész vizsgálatról (a miniszter és a miniszterhelyettes személyes kérésére) nyilvánosan nem nyilatkozott, szabad folyást engedett az ügynek. A miniszterek hálát ígérte. Ezt a sors azonban mégis megadta, mert zavartalanul befejeződhetett a főiskola építése. * Éppen a beszámoló közben közölte dr. Polinszky Károly miniszterhelyettes telefonon, hogy a Minisztertanács az előterjesztést - a büntetésekkel együtt - elfogadta. A miniszterhelyettes java-61
