Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)

6. Az első főigazgató megbízása

AZ ELSŐ FŐIGAZGATÓ MEGBÍZÁSA

pülést Győrbe. Nagy veszteség volt ez a főiskola számára, mert nagy vezetői tapasztalattal rendelkező, kiváló matematika-fizika tanárt, a főiskola központi matematikatanszékének vezetőjét veszítette el személyében. Korábbi munkakörét, a „Bebrits Lajos” Vasútforgalmi Szakközépiskola igazgatói tisztjét vette át. Megüresedett helyét Lassjavik Béla főiskolai docens töltötte be, azonban később — sajnos — ő is lemondott az áttelepülés előtti időkben. A tagozat vezetése így a Főigazgatói Tanács egyetértésével Dr. Nagy István főiskolai tanárra, a Tagozat korábbi vezető helyettesére hárult.

Ugyanazon a napon a főigazgató külön a nappali és a levelező tagozaton végzett hallgatóknak átnyújtotta a% elsőfőiskolai üzemmérnöki diplomákat. Ismertette az intézmény átminősítésével kapcsolatos, a hallgatókat érintő változásokat. Bejelentette, hogy a főiskola kiegészítő tanfolyamot indít a szaktechnikusi diplomával rendelkezők részére, az üzemmérnöki képesítés megszerzéséhez.

6.5. A főiskola testületi szervei

Még 1971 őszén sor került a Főiskolai Tanács és a főiskolai testületi vezető szervek megválasztására és ezek első üléseire. A Tanács ülésén dr. Csanádi György miniszter, dr. Perényi Imre, a BME rektora és Kanczler Gyula MM főosztályvezető is részt vett. Az ülésen szóba került, hogy szinte nyomasztó a rövid idő alatt lezajló nagy változás és az a sok feladat, amellyel meg kell birkóznunk. A vendégek újólag hangoztatták maradéktalan segítőkészségüket. Mégis kérték a Tanács tagjait és rajtuk keresztül a „most megszületett” főiskola dolgozóit, vezetőket, oktatókat és nem oktatókat: legyenek szíwellélekkel azon, hogy minden feladat és gond között a legfontosabb a hallgatókkal való tartalmas foglalkozás maradjon.

Ez a téma lényegében véve állandóan napirenden maradt, de azért minden tárgyalás és megbeszélés hozzájárult a feszültségek oldásához, a munkatársak egymáshoz való közeledéséhez. Nagyon hasznosak voltak a nevelés mikéntjéről, a hallgatói követelményrendszerről és azok teljesítésének számbavételéről tartott beszélgetések. Ezek adtak segítséget és új gondolatokat szinte mindenkinek ahhoz, hogy az új szervezetben megújultan vegyen részt a munkában. A főigazgató külön is kérte az oktatótársakat: erősítsék a központi tanszékek hatását, és az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsanak a főiskolai diákotthoni élet rendezésére. Végül minden alkalommal volt lehetőség külön kérdések felvetésére, a válaszok megadására, megvitatására. Ugyancsak a kezdeti időszak tájékoztató, közvélemény-feltáró, döntések előkészítését segítő hasonló célú fórumai voltak a főiskola, a Kar, valamint az 1971-től működő tagozatok állandó oktatási-nevelési, számítástechnikai, valamint tudományos és ipari, áttelepülési bizottságainak ülései. Ezek szakirányuknak megfelelően, illetőleg a Főiskolai Tanács által elhatározott tennivalókra vonatkozó javaslatok kidolgozásával a főiskolai belső élet fontos részletkérdéseinek a rendezését segítették elő. Mindez évről-évre ismétlődött az áttelepülésig. Személyi változások az új oktatók belépése miatt szinte állandóak voltak. Ezért minden tanévkezdéskor szükség volt általános tájékoztatóra. Közben az oktatók „hivatalos személyzetiszakmai” minősítése, előre haladásuk figyelemmel kísérése folyamatos volt.

59