Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
5. A főiskola átminősítése és egyesítése
A FŐISKOLA ÁTMINŐSÍTÉSE ÉS EGYESÍTÉSE zetékes, a vezeték nélküli és a postaüzemi szakok oktatási tervezeteiben. A távközlési műszaki szakok anyaga 1970-ben, az üzemi szakoké pedig 1973-ban érte el a főiskolai követelményszintet. 1968-tól hasonlóképpen többször tárgyalta a konzultációs bizottság a KÖZTI* által részletekben elkészített tanulmánytervet, ehhez az MM szakértők adtak tanácsokat. A törvényerejű rendelet és a mellékletek szövegét az MM terjesztette a kormány, utóbbi pedig az Elnöki Tanács elé.** Már az első tervezési program megfogalmazásában is szerepelt az az igény, hogy az első ütemben épülő tanulmányi épületben induljon meg az oktatás a lehető legkorábban, tehát szakaszos beindulással kell számolni. Ez az igény vezetett az épületek szakaszos kivitelezéséhez. * A Középülettervező Intézet — országosan elismert intézmény — igazgatója Mányoki László volt. A főiskola tervezésének megbízott irodavezetője Tallós Elemér, majd megbízott főépítész, vezető tervező a nemzetközi szinten tájékozott Hofer Miklós lett. A nagy fesztávú rendszerek alkotója Horváth Z. Kálmán, az intézet statikai osztályának vezetője, épületgépész tervező Solymosi antal, az elektromos hálózat tervezője Fröhlich Tibor volt. Kiemelt tervezők még: Hübner Tibor (kollégiumok), Boór Zoltán (konyha-étterem), Halmágyi Ildikó (tanulmányi épületek) voltak. A GYÁÉV részéről Magyar Vilmos látta el a rendkívül bonyolult munkában a főépítésvezetői feladatkört, az országos átlag feletti szinten. ** Több közlekedési szakember, így a főigazgató számára is ismeretien és érdekes volt a főiskolai szintű intézmények létesítésének, az épltészek-tervezők igényeit is kielégítő előkészítésének munkafolyamata. Előbb a célokat, a képzési célt, az önálló szakokat kellett nagyon meggondoltan meghatározni, azután azt, hogy a három tanév folyamán a képzési célt milyen elméleti és gyakorlati ismeretanyag oktatásával lehet megoldani, logikus rendszerbe illesztett tantárgyakra felosztani. Ezután el kellett dönteni, hogy ezeket a tantárgyakat hány órában, milyen időelosztásban kell oktatni? így készült el egy-egy szak tanterve. Valamennyi szak tantervének kidolgozása után összegezhették az — úgyszólván — valamennyi szakon azonos és a szakonként eltérő tantárgyak óraszámait. Ezekből az adatokból továbblépve elképzelhetővé vált a célszerű szervezet. (Az egész főiskolán, valamennyi szakon azonos vagy közel azonos tárgyak pl. marxizmus-leninizmus, matematika, idegen nyelv stb. egy-egy önálló tanszékké, illetőleg intézetté szervezése. Az egyes szakmai illetve tudományterületek esetében pl. közlekedésépítés, közlekedésgépészet, közlekedés- postaüzem, távközlés, ugyancsak intézetek, ezeken belül a szűkebb szakmai ismereteket oktató tanszékek szervezése, amelyekhez az egyes szakok hallgatói tartoznak és olyan tanszék, vagy tanszékek szervezése amely(ek)be integrálták az intézeten belül kisebb-nagyobb mértékben azonos, közös tantárgyakat. A tanszékek más intézetekbe is átoktathattak.). Az eddigiekből lehetett megállapítani - nagyon részletes, gondos munkával - a szakmák szerint szükséges elméleti és gyakorlati, valamint a kiegészítő adminisztratív munkaerő létszámát. A szervezet és a munkaerőlétszám a kiinduló alap volt az irodahelyiség- és laboratórium-szükséglet megállapításához. A főiskola tervezői számára ebben nagy segítség volt Mangel János építészmérnök, a KPM Oktatási Beruházási Felügyelőség vezetőjének sok tapasztalata, amelyet a korábban tervezett, de már tervezés közben megszüntetett győri műszaki egyetem tervezése során szerzett. 37
