Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
4. A felsőfokú technikusképzés
A FELSŐFOKÚ TECHNIKUSKÉPZÉS meszterben egymást követően két-három oktató adott elő, és mindegyik külön-külön vizsgáztatott. A tananyagot annak feltételezésével állították össze, hogy a hallgatók a szakma szerinti technikumban minden előírt tananyagot megtanultak. A nappali tagozatra felvett hallgatók 50-60%-a azonban nem a szakirányú technikumból jött, az esti és a levelező tagozatra felvettek 30-40%-a nem szakirányú munkahelyen dolgozott. Gimnáziumban érettségizettek is jelentkeztek felvételre, akiknél észlelhető volt az erősebb elméleti alap és természetesen a technikai ismeretek hiánya. Személyi és tárgyi ellátottság szempontjából — a vezetés minden igyekezete ellenére — a Felsőfokú Távközlési Technikum volt fennállása egész ideje alatt a legrosszabb, legszegényesebb helyzetben. Az előadók túlnyomó része óraadó vagy részfoglalkoztatott volt. A diákotthon Budán, a Széchenyi-hegyen volt, az étkeztetés is mostoha volt. Tartós jóindulatot főként Horn Dezső miniszterhelyettestől, valamint dr. luftba Györgytől, a Posta Kísérleti Intézet tudományos igazgatójától és munkatársaitól kaptak. A hiányzó laboratóriumi felszerelés pótlására a Magyar Posta adta a legnagyobb segítséget. A legtöbbet a Felsőfokú Gépjárműközlekedési Technikum tudott kiharcolni az oktatás-nevelés érdekében. A Budapesti Műszaki Egyetemmel, az ágazati kutatóintézetekkel, a közlekedési- postai és a távközlési nagy vállalatokkal szoros kapcsolatot építettek ki, és tőlük sok segítséget kaptak. Ebből a szempontból a budapesti felsőfokú technikumok előnyösebb helyzetben voltak, de a MÁV Vezérigazgatóság Oktatási Osztálya és a szegedi MÁV Igazgatóság is megadott minden segítséget. Jellemző volt a lehetséges segítségek egyike: a tanulmányi épület mellett felszabadult az Igazságügyi Minisztérium egyik kis büntetőintézet épülete. Ezt sikerült megkapni és átalakítani, hogy a tanszékeknek a korábbi cellákból legyen külön szobájuk. Mindhárom intézmény vezetői, igen sok oktatója és dolgozója elismerést érdemelnek erőfeszítéseikért, azért, hogy egyes szakokon egy-két év után már kezdett érzékelhetővé válni a felsőoktatási légkör. A diplomával kibocsátott későbbi nappali évfolyamok szaktudása már értékelhető, használható volt. Az intézményeket irányító szervek fejlesztést célzó törekvéseit sarkallta az a szakmai hír, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1965-ben hozott határozata — az összegyűjtött információk alapján -, a felsőfokú technikumokkal nem elégedett, az oktató-nevelő munka színvonalát kifogásolja. Kilátásba helyezték a legjobb felsőfokú technikumok átminősítését műszaki főiskolává. Ez a tanterv és a tananyag korszerűsítésére, a személyi- tárgyi feltételek javítására ösztökélte a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot és a három felsőfokú technikumot is. A korszerűsítés mindenütt megújítást jelentett, mert az új technika- technológia alkalmazása az új ismeretek számára helyet követelt a korábban oktatott ismeretek rovására. A korszerűsítést ezért nagyon komoly szakmai vita kísérte. 25
