Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
4. A felsőfokú technikusképzés
A FELSŐFOKÚ TECHNIKUSKÉPZÉS A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium illetékesei átgondolták, hogy a felügyeletük, irányításuk alá tartozó szakterületükön a meglévő szakokon felül még a a kö^lekedésépítés, hídépítés és fenntartás, valamint a vasútgépész svakon sürgősen, de esetleg más szakterületen is szükséges az üzemmérnökképzés. A javaslatot dr. Csanádi György miniszter elfogadta. A miniszter összesen 4-5 helyen (Budapesten három, Szegeden és esedeg Székesfehérváron, a közlekedésépítés számára, az ott lévő „Jáky” Útépítési Szakközépiskolára és a Felsőfokú Földmérő Technikumra épülő egy-egy főiskola létesítését megvalósíthatónak ítélte. Ezt követően a Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium tájékozódott a főiskolává minősítés minimális feltételeiről, amelyek megvalósítását a szakfőosztályok és a felsőfokú technikumok feladatává tették. A fejlesztési munkálatokat a Művelődésügyi Minisztérium és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium is figyelemmel kísérte. 1965 végétől — 1966 elejétől a felsőfokú technikumok az elméleti és a gyakorlati oktatás fejlesztését biztosító, új tantárgyprogramok készítésével, új tananyagok, új óratervek írásával, a gyakorlati órák korszerűsítésével, — az irányító minisztériumi főosztályok pedig az új szakirányok oktatási dokumentumainak előkészítésével foglalkoztak. Néhány esztendő alatt az oktatásban, a főállású oktatók, a nappali és a levelező tagozatos hallgatók számának növekedésében egyaránt észlelhető volt a fejlődés. A tananyagot az oktatók különböző „forrásokból”: a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki, Villamosmérnöki Karának jegyzeteiből, a Vasúti Tisztképző Intézet tankönyveiből és a technikumok, szakközépiskolák tananyagából merítették. Sokat hasznosítottak az akkori évekre vonatkozó éves és ötéves alágazati tervekből, ezek alapozó tanulmányaiból, amelyek bizonyos elvi, makrogazdasági, stratégiai ismereteket is adtak. Segítőjük volt a sok jóindulat, amelyet Budapesten és Szegeden a szakmai intézmények (MÁV, Magyar Posta, Volán Tröszt, AFIT, kutatóintézetek stb.) vezetőitől és munkatársaitól egyaránt megkaptak. Viszonylag sok tapasztalt meghívott előadó vállalkozott a legújabb ismeretek és az élő gyakorlat tudásának birtokában az oktatói munkára. Az előadásokból és kéziratokból néhány év alatt jegyzetek készültek, ettől kezdve a levelező oktatás, (amelynek 1963/64-től már sok hallgatója volt) és a nappali oktatás színvonala is emelkedett. Az első és második tanévben összesen kb. 100 új jegyzet megírására adtak ki megbízást a három felsőfokú technikumban. Ezek elkészítése, kiadása vontatottan bár, de haladt előre. A személyi és tárgyi feltételek - a minisztériumi és nagyvállalati központi keretekből — fokozatosan javultak. Többször került sor a tapasztalatok és a segítő szándékú kritikák, valamint igények alapján tanterv/óraterv módosításokra, fejlesztésre. Az oktatók és a hallgatók között a viszony kollegiális, jó volt. A képzés elején sok energiát kellett fordítani az előképzettség hiányosságainak pódására. Ezért a hivatástu26
