Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
15. A szerző önéletrajza
A SZERZŐ ÖNÉLETRAJZA 15. A SZERZŐ ÖNÉLETRAJZA Az önéletrajz~ amelynek megírásához az Vniversitas-Győr Alapítvány adott biztatást — a 83 életévében levő szerző tájékoztatója. Az első két évtizedről viszonylag részletesebb a beszámoló, amit az indokol, hogy ez az időszak minden ember életében meghatározó jelentőségű. *** Édesapám vasútállomásokon volt tisztviselő. En ötödik gyermekként láttam meg a napvilágot Dejtáron (Nógrád megye) 1920-ban. Apám első felesége 1912-ben, a harmadik kisfia születésekor meghalt, s két hét múlva követte őt a kisfiú is. 1917-ben apám újra nősült, egy Erdélyből menekült tisztviselőnőt vett el feleségül, aki édesanyja lett 1919-ben született nővéremnek, gondos nevelőanyja két bátyámnak és nekem. Az első világháború okozta, évekig tartó nyomort (fűtés, világítás, élelem stb.) és az eyt követő nagy szegénységet főként a családfelnőtt tagjai szenvedték meg. Egyébként a családi otthon légköre meleg vonzó és vallásos volt. A család négy gyermeke Balassagyarmaton kezdte meg elemi, gimnáziumi, polgári iskolai tanulmányait. A két idősebb testvér érettségi után továbbtanult, pályát választott (római katolikus hittanár és jegyző) és elköltöztek a munkahelyükre. Édesapám nemcsak a vasúti közlekedés, hanem a matematika, a földrajz a ZPne ** aZ ^dalom iránt is nyitott és érdeklődő volt. Ez hatással volt a családra. Szüléink figyelték életünket, segítettek a tanulásban, beosztották a játékra és a tanulásra, valamint a házimunkában való részvételre az időnket. Engem érdekelt a vasút, ezért sokat segédkeztem apám kollégái mellett. Az eredmény az lett, hogy néhány év alatt, a vasútállomáson előforduló munkákat gyakorlatilag megtanultam. A testvérem tanítónői pályára készült, ezért apám kérésére áthelyezték Győrbe. Nagy szerencsémre a győri Bencés Gimnáziumban tanulhattam tovább, és szívtam magamba egy életre szóló tudást és erkölcsi tartást. Jelesen érettségiztem. Apám 1936-tól betegeskedett, 1937-ben nyugdíjba ment. Emiatt azonnal munkába kellett mennem. Első munkahelyem Szpb vasútállomás volt, ahonnan Érsekújvárra kerültem. 1939-ben bekerültem a Vasúti Tisztképzp Tanfolyamra. 1940-ben jelesen végeztem. Még ebben az évben kirendeltek egy vasutas századdal Ukrajnába, a front mögött polgári vasúti személyforgalom megszervezésére. 1941-ben tényleges katonai szolgálatra hívtak be Szplyvára. Ugyanakkor beosztottak a tiszti (hadapród) tanfolyamra és felvettek a pécsi „Erzsébet” Tudományegyetem Jogi és Államtudományi Kar jogász szakára. Szplyván síelés közben 1942-ben balesetet szenvedtem, gyógyulás után a honvédségtől kapott 3 hónapos szabadság idejére a vasútnáljelentkeztem munkára. Budapest-Angyalfóld állomáson főnökhelyettesi beosztást kaptam. Nővérem férje 1942 végén az oroszfronton hősi halált halt. Nővérem mellett egy árva is maradt. A rossz családi helyzet miatt Budapestre helyeztek. Amikor megtudták alakulatomnál, az 1 ■ Gyalogezrednél, hogy közben Szplyván és Rabón a tiszti iskolát is sikeresen elvégeztem, a tiszti iskolára oktatónak osztottak be, majd berendeltek a Magyar Honvédség 1. 111
