Hegedűs Gyula: A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola magalakulása és első évei (Győr, 2008)
15. A szerző önéletrajza
A SZERZŐ ÖNÉLETRAJZA Hadtestének Mozgósítási Osztályára. Munkaköröm volt a fronton lévő legénységi állomány szabadságolása és pótlása. Az ostrom idején Budán voltam, majd orosz hadifogságba kerültem. Azonnaljelentkeztem az új magyar hadseregbe, így a jászberényi Fogolytáborban átadtak az új Magyar 1. Hadosztálynak. Innen, mint vasutast azonnal leszereltek, s visszaküldték a MÁV-hoz 1945 őszén megnősültem, családot alapítottunk. Két gyermekünk született. Családi életünk rendezett volt, széles körű kapcsolatot tartottunk. 1949- ben befejeztem egyetemi tanulmányaimat. 1950-ben a MÁV Vezérigazgatóságába helyeztek a Szakoktatási Tanács titkárságára. Kidolgoztuk a Vasúti Tudományos Kutatási Intézet létesítésének tervét. 1951-től az intézet Gazdaságtudományi Osztályán olyan tudós szakemberek társaságában dolgoztam, akiktől sokat tanulhattam. 1950- től mellékállásban olvasószerkesztő, 1953-tólfelelős szerkesztő voltam a Közlekedési Közlöny c. lapnál. Bekapcsolódtam a Közlekedéstudományi Egyesület életébe, és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál megszerveztem, majd évekig irányítottam a vasúti munkástanfolyami továbbképzést. Megtisztelő meghívást kaptam 1953-ban az MTA Vasúti Közlekedési, majd Közlekedéstudományi munkabizottságába. Ez a meghívás 1980-ban íjárt. 1959-ben 10 éven át a MÁV hivatalos megbízásából tagja lettem az OSZZSD nemzetköz vasúti önköltség-elméleti bizottságnak. Dr. Csanádi György miniszter 1963-ban (ekkor lettem a közlekedéstudományok kandidátusa) meghívott a minisztériumba, az oktatási osztály vezetésére. A felkérést - udvariasan — négy hónapig visszautasítottam. Végül igent kellett mondanom, mert megállapodtunk, hogy 3 év múltán, amint befejezem a közlekedési szakoktatás korszerűsítését, visszahelyez a kutatóintézetbe. 1967-ben emlékeztettem erre. A miniszter közölte, hogy szolgálati érdekből egyelőre maradnom kell. Az okot 1968 végén tudtam meg: dr. Polinszky Károly és dr. Csanádi György megállapodtak, hogy rám bt'zgák a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola megszervezését. Ezt sem kívántam elfogadni, de végül győztek az „erősebbek”. A továbbiak az önéletrajzzal befejeződő könyvből megismerhetők. Vezető beosztásba kerülőknél szinte törvényszerű, hogy kapcsolatrendszerük hasznosítása céljából, de személyes megbecsülés kifejezéseként is, további vezetői feladatok ellátására kapnak megbízást, így kértek fel, illetve választottak meg 1973-ban a Közlekedéstudományi Égésűiét Közlekedésgazdasági Szakosztályának elnöki tisztére. Ezt a funkáót 1984-ig töltöttem be. 1974-ben a Közlekedéstudományi Égésűiét Elnöksége képviseletében elnökségi tagja lettem, majd később alelnöke a Bécsben székelő Tarifőrök Nemzetközi Szövetségének. A Veszprémi Akadémiai Bizottság elnökségének kezdeményezésére 1978-ban megszerveztem a Műszaki Szakosztályon belül a Közlekedéstudományi Munkabizottságot. Ennek vezetését 1988-ban adtam át igen tisztelt kollégámnak, dr. Koren Csaba professzornak. Ezeknek a tisztségeket szívesen láttam el, s mindez lehetőséget nyújtott a főiskola belföldi és külföldi tudományos kapcsolatainak bővítésére, a főiskola fejlődésének szélesebb körben való ismertté tételére. További fontos feladat volt a közlekedéstudomány legújabb elméletének, a közlekedéspolitika új célkitűzéseinek szélesebb körű ismertetése és művelése. 112