Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
3. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919)
átvétele óta a széles ügykörű minisztérium teljes érzéketlenséget mutatott Óvár fejlesztése ügyében.207 Balás felterjesztéseit a dotáció emelése érdekében sorban lefaragta vagy elodázta Tormay Béla, 208 aki 1880-tól több mint két évtizedig a minisztériumban a szakoktatás ügyeivel foglalkozott, s emellett az Állatorvosi Tanintézet igazgatója is volt 1884. november 8-ig.209 Az államháztartás deficitje miatt a kormány visszafogta a költségvetést, s a tárca kerete is szűkebb volt, s ezt elsősorban az Állatorvosi Tanintézetre költötte: campusának 1881-ben átadott hét új épületét fel kellett szerelni.210 A király, amikor 1886. május 5-én meglátogatta a tanintézetet, „kitűnő berendezéséért s vezetéséért a legnagyobb megelégedését nyilvánította ki”.211 Mindezért nem lehet elítélni Tormayt. Itt csupán beigazolódott most is az a tapasztalat, hogy az FMa tanintézeteket csak egymás rovására volt képes fejleszteni, mert — mint Baross Károly, az 1891-ben indult Köztelek tehetséges szerkesztője (1884-ben végzett óvári diák) megállapította — a kormány költségvetésében a mezőgazdasági szakoktatás alacsony számadatai a kereskedelmivel szemben már ránézéskor is feltűnnek. A nyolcvanas években Óvár fejlesztése mindössze egy Hallady-féle szélkerékben merült ki. Ez ,,a kert egyik kútja fölé 15 m vastoronyra... alkalmaztatott” öntözés céljára.213 E szimbólumnak is beillő beruházás után hosszú szélcsend következett. 1890. március 15-től — mint fentebb láttuk — Bethlen András miniszter vette át az 1889-ben önállósult földmívelési tárcát, s ettől kezdve új szelek fűjdogáltak. Már a kezdeti év is biztató volt: Kosutárvy végre megkapta az 1886-ban igényelt egy fő tanársegédi álláshelyet a megnövekedett vegykísérleti állomási munkákhoz, Linhart pedig az 1888-ban kért ezer forintot, hogy a második emeleti növénytani laboratórium elé egy erkélyszerű üvegházat építtethessen. Silóház is épült ugyanekkor.214 Bethlen tervezett reformja — többek között — az akadémia oktatói létszmát 21 főre (11 tanár és 10 segéd) kívánta növelni, és új tanügyi épületek emelését is szükségesnek tartotta. Ám a miniszter lendületét hamarosan lefékezték azok, akiknek nem volt ínyére a fejlesztés — amint ez Bethlen további lépéseiben is kifejeződött. De „házon belül” is baj volt: ugyancsak Baross megállapítása szerint az akadémia dotációja a „rendszertelenségnek van kiszolgáltatva”, ui. a minisztériumban a gazdasági szakoktatás ügyei — és dotációja — „nem egy elv szerint és rendszerben, egy főosztály alatt, hanem különböző osztályokon kezeltetnek”. Vagyis az egyik kéz nem tudta, mit cselekszik a másik; és arról talán a miniszter is csak a Köztelekből értesült, hogy „az elméleti és a gyakorlati oktatás költségei, a könyvtárgyarapítás és a folyóiratokra eddig előirányzott 6000 forint 1893. évre a magyaróvári akadémián 700 forinttal redukáltatott” — állapította meg Baross Károly a földművelési költségvetés vitájában.215 Az akadémiai tanárok fizetése már hosszabb ideje alig haladta meg a középiskolai tanárokét,216 s alacsonyabb volt, mint az erdészeti és az állatorvosi akadémiai kollégáké. (Az utóbbi 1890-ben lépett elő akadémiává.) A kormány éppen ekkor helyezte kilátásba az állami tisztviselők fizetésének emelését, ám a 20. cikkely a) pontja kivonja ez alól a szakoktatási intézmények tanárait.217 A tanári kar e méltánytalan helyzet orvoslásáért a miniszterhez fordult, de ő, sajnálkozását kifejezve, a nehéz pénzügyi helyzetre hivatkozva, nem tette magáévá a tanári kar kérését.218 Balás erre a tanári kar nevében memorandummal fordult az országgyűléshez,219 de a képviselőház csak részleges orvoslásra volt hajlandó. 1893 őszén újabb felterjesztést készített a tanári kar.220 Önzetlen és tárgyilagos támogatója is akadt az óvári tanári kar fejlesztési törekvéseinek. Liebermann Leo,221 az Állatorvosi Akadémia ny. rk. tanára, az Országos Kémiai Intézet igazgatója vizsgabiztosként járt Óvárott. Útjáról visszatérve terjedelmes jelentésben számolt be a tapasztaltakról. A vegytani vizsgákat végighallgatva meggyőződött arról, hogy a hallgatók tudása egyetemi színvonalú. Ugyanakkor sajnálatos, hogy az akadémia fejlesztése negyedszázada megrekedt, pedig tanárai kiválóak, és javadalmazásuk alatta marad a megérdemeltnek. Ezek után furcsának tűnhet, hogy az a Bethlen miniszter, aki a tanári fizetésemelési kérelmek elől 1891-ben az „ország nehéz pénzügyi helyzetére” hivatkozva kitért, ugyanekkor engedélyezte a Növénytermelési kísérleti állomás létesítését, s a „hozományul” adott 800 forintot 1893-ban 2000-re, 1894-ben pedig 15 ezerre emelte. 1895-ben 20 300 frt volt a dotáció.222 Bethlen András 1894. június 10-én megvált tárcájától, amelyet (Fejérváry Géza és Festetics Andor 76
