Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
3. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919)
után) 1895. november 2-án Darányi Ignác vett át és 1903. november 3-ig, majd 1906. április 8-tól 1910. január 17-ig — tehát összesen 12 évig — vezetett. Minisztersége alatt érte el a magyar mezőgazdasági kutatás- és oktatásügy a legfejlettebb országok szintjén álló magaslatot. Jelentős összegekkel fejlesztette a kísérleti állomásokat, illetve építette ki és szerelte fel az újakat. Óvár sokat köszönhet neki, amint az a nagyobb beruházások felsorolásából kiderül. Először a növénytermelési és a növénykórtani állomások kaptak Lucsonyban korszerűen felszerelt új épületet 1898-ban,223 amelyet Darányi a következő év júliusában meg is nézett.224 Látogatását a régi épületben kezdte. Itt „megtekintette a tanszékek dolgozdáit, gyűjteménytárait, tan- s olvasótermeket, továbbá a belső gazdasági udvart” stb. Valószínűleg megtekintette a vegykísérleti állomást, amely 1873 óta a várépület ,,e célra is csak ideiglenesen átalakított egyik szárnyában” működött,225 mert a következő épületet a vegykísérleti és a szervezés alatt álló tejkísérleti állomás kapta. A beruházás költsége: 47 168 K. Elkészült az állomásokat kiszolgáló víz- és gázvezeték Kosutány tervei szerint. (3659 K). A tejgazdasági épületre és berendezésére 19 728 koronát fordított a tárca; a Növény életéi kórtani állomás új melegágyat kapott (1900 K).226 Hosszú évtizedek után az oktatási célú beruházások forrása is megnyílt Darányi minisztersége alatt. 1897-ben a vár felújítása már elodázhatatlan volt. Először 20 ezer forintot utalt ki a minisztérium a tatarozásra.227 Ugyanebben az évben még a városi tornacsarnok felépítéséhez is hozzájárult a tárca 3 ezer forinttal és felszereléssel. 1901 után nagyobb felújítás kezdődött. Először tetőcserére és a második emelet átalakítására került sor (86 111 frt). Emiatt 1903-ban az évzáró vizsgákat a gimnáziumban tartották. Az igazgatónak és a titkárnak is ki kellett költöznie. A terv szerint 1903 őszére, a tanévkezdésre el kellett volna készülnie a munkának, de az csak 1904. áprilisra fejeződött be — de „a tanítás megzavarása nélkül”.228 Az akadémia gazdaságában 1900—1901-ben cselédlakásokat építettek (7904 K) és artézi kutat fúrtak (2000 K). 1900-ban egy növendékmarha-istálló (17 210 K), a következő évben pedig a külső majorban sertésól készült (12 300 K).229 Amint e felsorolásból is látható, a kutatásra szánt összegek jelentősen felülmúlták az oktatásügyi dotációt. (Ez különösen élesen megnyilvánult Óváron.) A századforduló táján az ország gazdasági fellendülésével párhuzamosan a tudományos kutatások fejlesztése nem ütközött különösebb nehézségekbe, s ez érvényes volt a természettudományi kutatásokra és az ezeken nyugvó orvosi, állatorvosi, mezőgazdasági és műszaki felsőoktatásra egyaránt. Feltűnő azonban, hogy a kutatás műhelyei egyetemi karok vagy azonos szintű főiskolák voltak (1906-ban az Állatorvosi Főiskola doktoráltatási jogot is kapott) — egyedül Óvár volt akadémia, és ennek az oktatókra nézve hátrányos következményei voltak. Kiemelkedő tudományos eredményeiket elismerték, ám az akadémia főiskolai rangra emelését és ennek függvényében az oktatói kar egyetemi oktatói fizetési besorolását Darányi nem tudta elérni. Méltánytalanul alacsony fizetése miatt az oktatói kar kénytelen volt időnként — mint láttuk 1891—1893 között, majd 1899—1903 között231 — tiltakozni, illetve magasabb fizetésért memorandumot gyártani, felszólalni stb. de csekély eredménnyel. Sok cinizmus kellett ahhoz, ahogyan az illetékesek meghallgatták a tanári kar megalapozott, magas színvonalú működésük teljes erkölcsi súlyával alátámasztott panaszait, bólintottak rá egyetértésül, aztán széttárták karjukat, mondván, nem tehetnek semmit, hiszen csak akadémiáról van szó! Az agrárpolitikát kézben tartó országgyűlés — főleg a felsőház — konzervatív nagybirtokosainak szűk csoportja érdekelt volt a mezőgazdasági kutatásügyben, továbbá, hogy minél képzettebbek legyenek kutatói — akik egyúttal a „legfelsőbb” szintű szakoktatási intézmény, az óvári akadémia tanárai. Tudományos felkészülésükhöz, kutatásaikhoz, külföldi tanulmányútjaikhoz kapjanak meg mindent: pénzt, épületet, felszerelést stb. — de ne legyen főiskola sem Óvárott, sem a fővárosban. Persze, ez együtt járt az akadémia tanárainak elégedetlenségével — fizetésük ügyében. Csakhogy — és ezt tudták az illetékesek — a tanári kar minden tagja szenvedélyesen szereti és hobbiként végzi munkáját, nem fog tehát „elszökni” helyéről. 77
