Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
3. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919)
sárolta. Tormay elkészítette a szervezeti szabályzatot, tantervet stb., amelyek összeállításánál figyelembe vette az állatorvosi főiskola oktatóit és felszerelési adottságait, de a tudományegyetem és a műegyetem, valamint néhány kutatóintézet szakembereire is számított.61 A terv sok ellenzéssel találkozott és egy lépést sem haladt a megvalósulás felé, arra azonban alkalmas volt, hogy ürügyként hátráltassa Óvár fejlesztését.62 Az első emlékirat A hatvanas években „a tanintézetek csaknem egymás rovására jöttek létre”, felszerelésükre nem volt elegendő pénz.63 Óvár akadémiai rangot kapott, de felszerelésének fejlesztése, az oktatási körülmények javítása elmaradt. Az alárendeltek szelíd műfaja az emlékirat: nem követel, csak kér a felettesektől, a hatalomtól; javasol, felhívja a figyelmet a tarthatatlan helyzetre, amelynek a javításához az eszközökkel csupán a felsőbbség rendelkezik. Óvár történetének az első emlékirata az akadémiai szintre emelés után öt „türelmi év”-vel született, amikor a hallgatás már összeegyeztethetetlen volt a tanári kar lelkiismeretével, Masch igazgató feje felett pedig összecsaptak a hullámok. Legnagyobb gondja a helyhiány volt: a két tanterem, a két tagozat mindkét évfolyama óráinak beosztása, illetve megtartása bűvészkedéssel ért fel. A felszerelés sem elégítette ki a korszerű felső szintű oktatás követelményeit, a költségvetés „paplana” nem fedte a szükségleteket. Az oktatási (fenntartási) dotáció — évi 4280 frt — 1874 óta 12 éven át nem emelkedett.64 Az „Emlékirat a magyar-óvári m. kir. Gazd. Akadémiának újjászervezése ügyében”65 megállapítja, hogy sem a szervezet, sem a felszerelés nem felel meg az agrár-felsőoktatás igényeinek, mert 1. a tanfolyam időtartama rövid; 2. elégtelenek a tantermek, laboratóriumi és gyűjteménytári helyiségek; 3. szűkösek a tancélokra engedélyezett segédeszközök és dotációk; 4. hiányoznak a különleges tárgyakra a „hivatott tanerők”; 5. emiatt egyes tanárok túl vannak terhelve heterogén tárgyakkal; 6. nem elegendő a segédszemélyzet (tanársegédek, asszisztensek); 7. a tanterv felépítése helytelen, a diszciplínák sorrendje nem megfelelő; 8. a tantárgyi gyakorlatokra kevés az idő és az alkalom, mert: 9. a tangazdaság — rendeltetésétől eltérve — „csak mint egyoldalú haszongazdaság szerepel”. Mi hát a teendő? A legfontosabb: a tanulmányi időt három évre kell növelni, ugyanakkor az előgyakorlatot el kell törölni. A tantervben kapjon helyet a fizika (természettan) „alkalmazásban az agronómiára”. A nemzetgazdaságtan eddig féléves tárgy volt, heti 2—3 órában. Kívánatos lenne nagyobb terjedelemben oktatni. Az erdészettanra is érvényes ez, továbbá, adja elő rendes szaktanár a hozzá közel álló tárgyakkal (pl. matematika, fizika) együtt, a gyakorlatokat is ő vezesse. Az eddig „idő- és helyiséghiány miatt teljesen elhanyagolt terv-, gépészeti s építészeti rajz” oktatásának az útjából el kell hárítani az akadályokat. A vár épülete nem bővíthető, pedig új tantermekre, laboratóriumokra és gyűjteményi helyiségekre nagy szükség van. Indokolt lenne egy új tanügyi épület emelése; itt néhány tanári lakást is el lehetne helyezni. Az új épület szükségességét már a bécsi kormányzat is elismerte (pedig akkor még nem volt két tagozat); 1867-ben elkészültek a tervrajzok és a költségvetés is. A felszerelés elégtelenségéről meggyőződhet minden szakértő, aki körülnéz a tanszékeken. Kívánatos a segédszemélyzet létszámát növelni, hogy minden laboratóriumhoz legalább egy tanársegéd (asszisztens) tartozzék. De csak olyan tanársegédeket szabadjon alkalmazni, akik az óvári akadémia jeles eredményű elvégzése után még valamely egyetemen továbbképezték magukat. Az Emlékirat helyteleníti, hogy a minisztérium haszongazdaságnak tekinti a tangazdaságot, mert e felfogás háttérbe szorítja a tanulmányi célt. A tanári kar kéri a minisztert: hasson oda, hogy az akadémiai gazdaság , ,a tisztán fiscalis ösvényről letérve, ismét azon czélnak visszaadassék”, amire létrehozták. A javasolt reformokat mielőbb végre kellene hajtani, és az akadémia felszerelését kiegészíteni. Ezt kívánja a közérdek, de elvárhatják a hallgatók is, „kiktől az állam oly magas tandíjat szed be, minők semmiféle más hazai állami tanintézetnél elő nem fordulnak”. Az Emlékiratot egy másik fel56
