Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
3. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919)
A mezőgazdasági szakoktatás terebélyesedése, intézményhálózatának kiteljesedése a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben következett be nemcsak Európa államaiban, hanem az egyre jobban felzárkózó Amerikai Egyesült Államokban is, ugyanakkor a szakpedagógia még nem lelt intézményre. Ezek hiányában a szakmódszertani tapasztalatok kicserélésére kiváló alkalmat nyújtottak a speciális mezőgazdasági tanszerkiállítások. Az elsőt Karlsruhéban rendezték 1869-ben, a következőt (a bécsi 1873-as Világkiállítás szakoktatási részét figyelmen kívül hagyva) a Bécs közelében levő Mödlingben,45 az ottani Francisco-Josephinum tanintézet rendezte 1875. szeptember 4—12. között.46 Ezen állította ki Linhart a nagyrészt Haliéból hozott, de tovább gazdagított növénykórtani szemléltető készítményeit, amelyek között 8 nagy „ábrás táblázat a górcsövileg felvett növénybetegségek világos képét nyújtja”. 14 táblán és herbáriumban is, beteg növények „szárított állapotban vannak elhelyezve”. Górcsövi preparátumai a kórokozó gombák fejlődési stádiumait mutatták be. Linhart gyűjteménye nagy tetszést aratott, mert a növénybetegségek terén „számos tévhit uralkodik”47 a nagyközönség körében. A korabeli szaksajtó szerint „a maga nemében első ilynemű gyűjtés” mind a gyakorlati, mind „a tudományos gazdákra nagy érdekkel bír”.48 Megérdemelten jutalmazták „az állami első aranyéremmel”.49 Linhart most már „teljes fegyverzettel” kezdhette meg az 1874-től önálló tárgyként szereplő növénykórtan oktatását.50 Folyóirat-szerkesztőségek az akadémián Az 1820-tól megjelenő Landwirthschaftliche Blätter, illetve Hefte sorsa Wittmann eltávozása után megszakadt. 1846-ban el is marasztalta a Pester Zeitung az intézetet, hogy nincs folyóirata (mint a külföldi hasonló intézeteknek), amely kutatási eredményeiket közölhetné.51 Az újjászervezés után, az ötvenes évek viszonyai semmiképpen nem kedveztek saját folyóirat indításának, bár a tanári kar szétszórtan (főleg külföldön) megjelent közleményei már megtölthettek volna érdemleges tartalommal egy színvonalas szakfolyóiratot. (Maga Pabst is — más tanártársaival együtt — csupán rovatszerkesztésre vállalkozott.)52 1874-ben, az akadémiai rangemeléssel egyidejűleg folyóirata is lett Óvárnak: Sporzon Pál szerkesztő magával hozta az 1872-ben indított Gyakorlati Mezőgazdái, amely itt igen fontos szerepet kapott a fiatal tehetségek kibontakoztatásában. 1883-ban Cserháti Sándor és Kosutány Tamás szerkesztésében útjára indult a Mezőgazdasági Szemle is, és a „nagy tanári kar” közleményei révén a következő két évtized legszínvonalasabb mezőgazdasági szaklapjává és egyben Óvár szimbólumává vált.53 Az akadémia és a parlament A költségvetés tárgyalásakor 1871 óta évente foglalkozott a képviselőház a szakoktatás ügyével, 1876. november 20-i határozatában pedig külön évi jelentést is kért az illetékes (1889. június 15-ig) földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztertől. Az expozét követő kérdések általában kisebb súlyúak voltak, s avval a szándékkal tették fel az ellenzéki képviselők, hogy borsot törjenek a miniszter orra alá. Pl.: Szándékozik-e a miniszter a selmeci és az óvári akadémián kizárólagos oktatási nyelvvé tenni a magyart? — kérdezte Táncsics Mihály már az első alkalommal, 1871-ben.54 Milyen nyelven állítják ki az akadémiai bizonyítványt ?55 Mikor szüntetik meg a párhuzamos német tannyelvet?56 Miért küldik a rovarokat meghatározni Óvárra?51 stb. E fricskák mellett elhangzottak olyan, a szakoktatás egészére vonatkozó javaslatok, határozatok, amelyek nemcsak a közvéleményt foglalkoztatták élénken, de „húsbavágóan” érintették az akadémiát is. Már a képviselőház első szakoktatásügyi vitáján felmerült a hovatartozás kérdése. A ház 1871. évi 2804. számú határozatával kifejezte azt az óhaját, hogy minden állami tan-, tudományos és művelődési intézmény „az egységes pedagógiai vezetés céljából” tartozzék a VKM-hez. Az ipari és kereskedelmi tanodák ügyében már a következő évben sikerült az érdekelt tárcáknak megállapodniuk: a szóban forgó iskolákat 1872 szeptemberében átvette a VKM avval a megszorítással, hogy a szakfelügyeletet az átengedő tárca fenntartja magának. 54
