Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
3. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919)
Működése kezdetén rendezte az állományt, és a kor szokásának megfelelően új kötetkatalógust38 állított össze. A Czéh Sándornál kinyomott, a szakok megnevezését németül is tartalmazó katalógust az intézeti értesítő „jutányos áron” kínálta megvételre még másfél évtized múlva is, amikor az már csak részben volt használható, hiszen 1872 óta a könyvtár évente kb. 200—220 darabbal gyarapodott. A beszerzendő művek kiválasztása, leltározása, a kb. 50—55 folyóirat számainak a nyilvántartása közben Rodiczky azok tartalmával is megismerkedett. „Az így elsajátított, a szó legszorosabb értelmében vett óriási ismeretanyaga nem bírva el a fokozott feszültséget, végül is közlések, tanítás formáiban volt kénytelen kitörni és ezért lett éppen olyan kiváló szakíró, mint tanár. ”39 Az akadémia első számú propagálója volt Rodiczky. 1870-től a legkülönbözőbb hazai és külföldi lapokban látványosan megszaporodtak az Óvárról szóló ismertetések, amelyek alatt csak ritkán jelent meg a szerző neve. Tanári pályafutása alatt a mezőgazdaság csaknem minden ágával, részterületével kénytelen volt foglalkozni. Az óvári értesítők tanúbizonysága szerint előadott tárgyainak köre igen széles: nemzetgazdászat, gazdasági jogisme, éghajlattan, talajisme, általános és különleges növénytermesztés; lótenyésztés; apróbb háziállatok tenyésztése; alagcsövezés, rétmívelés, sertés-, hal- és méhtenyésztés, gyapjúisme, statisztika. Előadásaira lelkiismeretesen felkészült, hallgatói figyelmét le tudta kötni. Rendkívüli munkabírását jelzi, hogy tanári működése, kísérleteinek végzése és egyéb elfoglaltsága mellett kb. 70 könyve (ebből óvári működése alatt 22) és mintegy félezer cikke, tanulmánya jelent meg. Számbavételüket az is nehezíti, hogy szívesen használt álneveket — legalább tízet.40 Rodiczkyra — pozitív értelemben — ráillik a „mezőgazdaság nagy mesemondója” cím: a legnehezebb és legbonyolultabb összefüggéseket is világos okfejtéssel, élvezetes stílusban tette közkinccsé. Adatai megbízhatóak, pontosak. Lenyűgöző irodalmi tájékozottságát több könyve végén közölt bibliográfia bizonyítja. Rodiczkytól 1878-ban Cserháti segédtanárként vette át a könyvtárat, de rendes tanárként is ellátta könyvtárosi teendőit. (Ő is hamar meggyőződött arról, hogy könyvtárosi háttérrel „kényszerpályán” szerzett, naprakész tudással szakterületén milyen biztonsággal mozog, érvel és vitázik.) Kiállítási sikerek A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben a szakmai tapasztalatcsere legfontosabb fórumai a konferenciákkal, tanácskozásokkal egybekötött kiállítások voltak, amelyeknek a rendezése nagy odaadást és különleges beállítódást igényelt. Az akadémia tanárai közül Rodiczky bizonyult ügyes kiállításrendezőnek. „Rodiczky ambíciójának lényege a lelkesedés volt. Sokkal inkább az iparkodás, a buzgalom jellemezte, mint a nagyravágyás... Minden tettének a rugója valami többre, jobbra törő, nagyvonalú vágyakozás volt, amely lázba tudta hozni minden képességét” — állapította meg találóan Gaál.41 Valóban, Rodiczky teljes odaadással látott hozzá feladatához, még akkor is, ha teljesen új munkaterületről volt szó. A kiállításrendezés különleges műfajával 1873-ban, a bécsi Világkiállítás magyar szekciója és ugyanebben az évben a budapesti, a következő évben a magyaróvári Nemzetközi Méhészeti Kiállítás42 megrendezésével ismerkedett meg. Első lépéseit siker és aranyérem koronázta. Ettől kezdve alig volt jelentős nemzetközi kiállítás, amelynek rendezésében magyar részről ne kapott volna fontos szerepet.43 A kiegyezés utáni években, amikor még kevés volt a tanári pályához megkívánt, magasabb szintű tudással rendelkező fiatal, évente kettőt-hármat a minisztérium (pályázat útján) egy-két éves tanulmányúihoz juttatott. Linhart és Cserháti nem csupán tudásukat gyarapították, hanem az akadémia eszköztárát is: Haliéból hazatérve, magukkal hozták az ott készített, összeállított növénykórtani szemléltetőeszközeiket, méghozzá négy példányban, hogy másoknak is jusson. A gyűjtemény „több, mint 150, a növénybetegségeket mutató mívelt és vadnövényt magában foglaló herbáriumból, 50 növénykórtani górcső alá készített preparátumból, és 8, több mint egy négyszögmétemyi fali táblából áll, melyen a főbb növény betegségek, ú. m. rozsda, üszög, aranka, anyarozs stb. górcsövi képletei nagyított alakban láthatók”.44 53
