Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
3. Az első akadémia a dualizmus korában (1874-1919)
a rovarok mezőgazdasági szerepét, így nem is adhatnak kielégítő válaszokat a gazdák kérdéseire. De előfordult az is, hogy tévesen határoztak meg rovarokat.28 Cserháti még be sem töltötte a 27. életévét, amikor — 1879. május U-én — megkapta r. tanári kinevezését. Vetőmagvizsgáló és növényélettani kísérleti állomás A kísérleti intézeteket megalapozott társadalmi igény hívta életre. Ovár kezdettől kapcsolatban volt a gyakorlattal, azonnal felfigyelt szakterületének problémáira s kereste ezekre a megfelelő megoldást. így volt ez a harmadik kísérleti állomás létrejötte előtti években is. 1875 óta szaporodtak a nem megfelelő vetőmag miatti panaszok. A hazai gazdák (ebben is) ki voltak szolgáltatva a nem túlságosan tisztességes kereskedőknek: rengeteg hamisított — főleg konyhakerti, továbbá értékes lóhere és lucerna — vetőmag került be az országba, sőt: a talajba. Mire észrevette a gazda, hogy becsapták, már késő volt. A hamisítást a fejlettebb Nyugat már korábban megismerte. Angliában 1865 óta törvénnyel igyekeztek védekezni ellene — ám csekély volt az eredmény. A tudomány itt sokkal többet segíthet: meg kell vizsgálni a forgalomba hozott vetőmagvakat azonosságuk, tisztaságuk, csíraképességük, faj- és térfogatsúlyuk szerint, s mindezek alapján megállapítható a használati értékük. Ezt tette már évek óta Deininger Imre,29 amikor 1877-ben a minisztérium felszólítására30 teljesen érett megoldással — a kísérleti állomás paragrafusokba foglalt működési szabályzatával — állhatott elő.31 Az 1878. április 13-án kelt 6725. számú miniszteri rendelettel május 1-jén megkezdte hivatalos működését „A magyaróvári m. kir. Gazdasági Akadémiával kapcsolatban álló Vetőmagvizsgáló és Növényélettani Kísérleti Állomás”32 Deininger Imre vezetésével. Célja: 1. a magkereskedést ellenőrizni, s ezáltal a vevőket a hamisítások és csalások ellen megőrizni. 2. Az állomás ,,a növényélettan terén a tudomány és gyakorlat előmozdítása czéljából idevágó kísérleteket tesz, s a gyakorlatban különösen a magtermelés terén értékesíthető eredményeket közzé teszi”.33 Az állomás vezetője 150 fit tiszteletdíjat kapott ekkoriban. Az új állomás sikere és szükségessége már az első tanévben igazolódott: összesen 206-féle magot kapott vizsgálatra és két — becsületes — magkereskedővel olyan megállapodást kötött, miszerint a nem megfelelőnek bizonyult magokat a kereskedők kötelesek voltak visszavenni.34 Az igények növekedésével, 1882-ben Budapesten, 1884-ben a gazdasági tanintézetek mellett is állítottak fel magvizsgáló állomásokat. 1884 óta a gazdák részére — Deininger javaslatára — díjtalanul végezték a vizsgálatokat.35 A vetőmagvizsgáló állomás vezetését 1884-ben Linhart György vette át. Rodiczky és a könyvtár Az 1869 és 1883 közötti évek igen érdekes és kétségtelenül legszínesebb személyiségű tanára Rodiczky volt. A reáliskola elvégzése után 1860-ban beiratkozott a József Műegyetemre, amelynek erdészeti-gazdászati tagozatát — Sporzon Pál tanítványaként — 1862-ben kitűnő eredménnyel végezte. Utána gazdatisztként működött, majd a tübingeni egyetemen államtudományokból tudori (doktori) oklevelet szerzett. 1869-ben pályázattal nyerte el óvári segédtanári állását, és tehetsége itt igen hamar kibontakozott. Költői ambíciói is voltak. Lehet, hogy valamilyen lelki rokonságra talált Lenauval, amikor feldolgozta a költő óvári diákéletének hagyatékát és 1871-ben a Budapesti Szemlében megjelentette. E tanulmányáért kapott kritika elfordította ugyan a költészettől, a mezőgazdasági szakirodalom viszont sokat nyert vele.36 Olvasottsága, „betűéhsége” és remek nyelvtudása — a magyaron kívül németül, románul, franciául, szerbül beszélt és írt — „tette lehetővé, hogy a korabeli irodalmat a legmagasabb szinten, eredetiben tanulmányozva ismerhesse meg. Nyilván ez vonzotta őt a könyvtárakhoz, és pályájának minden állomásán — természetesen főleg annak kezdeti szakaszában — mellékesen könyvtárosi tisztet is vállalt és így módjában volt minden, számára fontosabb munkát beszerezni és aránylag kényelmesen földolgozni” — írta biográfusa.37 Sikereit, „önmegvalósítását” jelentős mértékben köszönhette e tevékenységének. Ő volt az akadémia első tudós könyvtárosa. 52
