Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
2. Gazdasági felsőbb tanintézet (1850-1874)
gyarországi és 3 németországi, 1 oroszországi, 1 észak-amerikai és 7 angliai gyár nevezte be termékeit. A verseny választmányi elnöke Major Pál alispán volt. A közvetlen közreműködőknek, továbbá a gazdasági tanintézet hallgatóinak és a gimnázium tanulóinak összesen 200 szabadjegyet osztottak ki, ezeken kívül 1004 belépőjegyet adtak el. „A napi fáradalmak kipihenése végett esténkint társas mulatságról gondoskodva volt: 5-én akadémiai dalestély az óvári városház termében, 6-án czigányzene a főherczegi ligetben, 7-én városi zeneestély Mosonyban, 9-én ismét ünnepély a ligetben.”100 A tanintézet ,,a versenyre szánt hét alatt szünidőt tartván, tanerejét a nagy munkához buzgó munkásokul alkalmazta”.101 A sikeres versenyről a jelentést Hecke Vencel tanár és Krafft Guidó segédtanár állították össze, bizonyára nagy szerepük volt az előkészítésben és a lebonyolításban is. Major Pál alispán, a verseny elnöke szomorúan vette tudomásul, hogy mindketten utolsó napjaikat töltik Óváron; rövidesen a bécsi Hochschule jiir Bodenkultur előkészítésében vesznek részt. (Major Pált ez inspirálhatta arra, hogy megírja fentebb említett „Pusztul Magyar-Óvár!” című cikkét.) Az Eszköz- és gépkísérleti állomás első vezetője az 1869 novemberében r. tanárrá kinevezett Fuchs János, a resicai gépgyár addigi műszaki főtisztviselője lett. O tanította a mennyiségtant, mértant, eszköz- és géptant, továbbá az erőtant és rajzot. Az állomás célja: „újonnan feltalált vagy javított, vagy már használatban levő gazdasági eszközöket és gépeket elméleti és gyakorlati szempontból lehetőleg tüzetesen, a körülményekhez képest összehasonlítólag is megvizsgálni” és az eredmények alapján minősíteni. A vizsgálat öttagú bizottság jelenlétében történik az igazgató elnöklete alatt. Két tagot az intézet illetékes tanárai, kettőt pedig a Moson megyei gazdasági egylet tagjai köréből kér fel az elnök. Az érdekeltek megtekinthetik a jelentéseket és nyilatkozhatnak arról, hogy hozzájárulnak-e azok közzétételéhez, mivel azok publicitása igen széles volt. Szaklapok,102 az intézet értesítője, majd 1871-től az állomás külön kiadott évi jelentései103 sőt: még a hallgatók egyesületi évkönyvei104 is közlik a kísérleti gépek és eszközök jegyzékét, illetve a vizsgálati eredményeket. Alig rendezkedett be az első állomás, máris megkezdődött a második: a Mezőgazdasági vegykísérleti állomás előkészítése. Ennek is mélyek voltak már a gyökerei: Moser Ignác volt a „szellemi atyja” rendszeresen végzett kísérleteivel, elemzéseivel.105 Bizonyára ő volt az első kutató, aki (1865. szeptember 26. és október 2. között, továbbá december 27-én) „a Fertő kiszáradt medrét Nezsidertől déli irányban megjárta és a talajból, növényekből, maradék vízből elemzési adatokat gyűjtött” Hecke Vencel tanártársával.106 1870-ben megkezdődött a segédszemélyzet toborzása. 1850 óta egy tanársegédje volt a vegytan professzorának, most másodtanársegédi (segédtanári) állásra is szükség volt. Ugyanekkor a tanintézet pályázatot hirdetett „vegytanműhelyében egy iíjúnak állami ösztöndíj mellett vegyésszé való kiképeztetésé”-re. A képzés időtartama: két év; az ösztöndíj összege: évi 400 forint.107 Az 1872-ben életre hívott vegykísérleti állomás jóval aktívabb lehetett, mint három évvel idősebb testvére, amely passzivitásra kényszerült, hiszen vizsgálandó gépekhez csak megbízóitól jutott. A vegykísérleti állomásnak nem volt nehéz vizsgálati anyagot szereznie. Szabályzata első pontja a talaj- és trágyaismeret, növénytermesztés, állattenyésztés és a mezőgazdasági iparok — beleértve a mész- és téglaégetést is — anyagainak vizsgálatát írja elő. E nagy „választék” kötelezettséggel is járt: hatósági feladatot kellett ellátnia a trágyapiac ellenőrzésével. Egy további feladata volt az állomásnak, ami egyben a posztgraduális (tovább)képzés kezdetét jelenti: „a vegytan alapvonalaiban már jártas egyéneknek önálló gazdasági vegyészekké kiképzése által”.108 Megalakulásakor a vegykísérleti állomás vette át a meteorológiai megfigyelő feladatokat.109 A hetvenes évek elején a kísérleti állomások létesítése kötötte le a figyelmet. A háttérbe szorult „hagyományos” szántóföldi (kísérlettéri) és állattenyésztési kísérletek az 1869-ben végzett és azonnal a gazdaság intézőjévé kinevezett tehetséges Renner Gusztáv kezébe kerültek. Az ekkor indult kísérleteire — különös módon — az ifjúság figyelt fel először olyannyira, hogy az Excursionsverein 1871/72-es évkönyve („terjedelmi okokból csak”) öt oldalt szán ismertetésükre.110 Az 1873/74. évkönyv pedig a) a gépkísérleti és b) a vegykísérleti mellett már létező harmadik (!) „növénytermesz45
