Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
2. Gazdasági felsőbb tanintézet (1850-1874)
tési kísérleti állomás”-ként: c) Versuchsstation für Pflanzenbau-t nevezi meg111 és sorolja fel kísérleteit, amelyekkel Renner most már a nyilvánosság elé lép.112 Újabb ifjúsági egyesületek Különös, hogy a bécsi érában csak magyar (1859) és szláv (1860), továbbá dalegylet (1861) alakult. A németek nem tömörültek egyesületbe. Az 1871-ben alapított Excursionsverein sem volt német, csak a hivatalos nyelve, mert még mindenki beszélte. A hallgatók „hazájuk szerinti” összetétele ekkor még nem különbözött az osztrák korszakétól, csupán annyiban, hogy 1870-ben egy „emancipált dáma... vétette fel magát” (bizonyára hospitánsnak, azaz rendkívüli hallgatónak), akit lengyel grófnőnek tartottak. (Ha hinni lehet Jókai „Igazmondó” lapjának, ő volt az első női hallgató, s ez a kiegyezés utáni magyar kormány felvilágosult felfogását jelezné.)113 Az , .Academischer Excursionsverein ’ ’ megalapítására 11, jobbára német ajkú hallgató 1871. március 31-én kért engedélyt Masch igazgatótól. Ennek elnyerése után, az április 20-án tartott alapító ülésen a tagok elfogadták a 30 paragrafusból álló alapszabályt, miszerint az egyesület célja: tagjai tudományos képzésének elősegítése a nyári félévben tanulmányi kirándulások, a téliben vitaestek rendezésével. Vagyis egyesületi alapszabályzatba foglalták azt, amit az intézet újjászervezése óta tanterv szerint műveltek. A 30 § áttanulmányozása és az első egyesületi esten elhangzott mottó114: Lernen durch gegenseitiges Unterstützen = Viribus unitis (tanulás kölcsönös támogatással) után derült ki, hogy az egyesületnek igen józan anyagi megfontolás vetette meg az alapjait. A nagyobb tanulmányutak költségeire nehéz volt a pénzt egyszerre előteremteni, ezért a havonta fizetendő tagdíjakat úgy állapították meg, hogy a befolyt öszegből a kirándulásokat fedezhessék. A tagdíjfizetést szigorúan vették: a mulasztót a 9. § szerint nyolc nap múlva kizárták soraikból. Pénzbírsággal sújtották azt, aki nem jelent meg a havonta összehívott ülésen (18. §). A tanulmányi kirándulások a jelesebb gazdaságokat igyekeztek bemutatni, s nem véletlen, hogy ezekben egykori óvári diákok: gazdatisztek, főtisztek fogadták és kalauzolták, legtöbbször meg is vendégelték az ifjú kollégákat, ugyanakkor nagy érdeklődéssel hallgatták a legfrissebb óvári híreket. Az Excursionsverein ezt az igényt felismerve levelezd tagokká választotta azokat az öregdiákokat, akik tevékenyen ápolták a kapcsolatot az alma materrel. Létszámuk évről évre nőtt; 1872/73-ban már 29 levelező volt a 31 rendes tag mellett. A szilárd pénzügyi háttér fedezetet nyújtott arra is, hogy olyan évkönyvet adjon ki az egyesület, amely betöltheti az intézmény krónikásának szerepét. Felsorolta az oktatókat, tárgyaikat és a legújabb tankönyveket, röviden ismertette a kutatóállomások működését. Megemlékezett a tanév fontosabb eseményeiről, az október elején megült hagyományos „testvériség” lakomáról (ami a hajdani „Suff ’ folytatása volt), és utána rendezett ismerkedési estről (amelyen a környékbeli „lányos” családok is megjelentek)115 csakúgy, mint arról a szomorú hírről, hogy az 1873/74-es tanévben két hallgató esett a himlőjárvány áldozatául.116 Az évkönyv fontos része volt a hajdani hallgatók évről évre bővülő címjegyzéke, amely lehetőséget nyújtott életpályájuk követésére. 117 A legtöbb teret az Excursionsverein működésének szentelte, de tömören ismertette a többi egyesület tevékenységét is az évkönyv, amelynek sora éppen az intézmény akadémiává emelkedésének évében szűnt meg. A német Excursionsverein mintájára, avval azonos céllal 1872. november 23-án megalakult a Magyar Kirándulási Egylet (1873/74-től Magyar Önképző és Szakkirándulási Egylet), és néhány nappal később, november 27-én a Magyar Segély-Egylet. Ennek az a rendeltetése, hogy a „Magyarországon született, vagy Magyarország egyik mezőgazdasági intézetében tanuló vagyontalan diákokat pénzadományokkal” támogassa.118 Közülük is legnehezebb helyzetben az óváriak vannak; a mindössze 3—4 ezer lakosú városka nem kínál elegendő munkaalkalmat (házi korrepetálásra, nevelősködésre) a szegény sorsú diákoknak. A többi állami tanintézettől eltérően, nem jutott Óvámak ösztöndíj, ezért adományokat kért a Gazdasági Lapok olvasóitól.119 46
