Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
1. Az óvári gazdaságbéli intézet (1818-1850)
rű öntöző és vízelvezető gép ismertetése és leírása, kiváló használatra mindazoknak, akiknek földjük víztükör fölött található.” A könyv szerzője: Wittmann Antal volt, ekkoriban már gazdasági tanácsos, akit szaktekintélyként emlegettek. Pedig eredetileg jogot tanult és 5 évig ügyvédként működött, majd érdeklődése a mezőgazdaság felé fordult. 1800-ban egy kisebb birtokot bérelt, s most már szenvedélyesen gyarapította a mezőgazdaság alapjául szolgáló természettudományi, továbbá műszaki ismereteit. 1801-ben Braun báró 10 évre szerződtette jaszlowiczi uradalmának, schönaui és theresienfeldi birtokainak rendezésére; Cseh- és Morvaországban s Sziléziában több birtoknak is felügyelője lett.5 Felfigyelt-e a barokkosán hosszú című műre Albert Kázmér, a könyvgyűjtő, vagy valaki figyelmébe ajánlotta kiváló és sokoldalúan képzett, széles látókörű szerzőjét — teljesen mindegy. Lényeg, hogy 1811-ben szolgálatába fogadta a herceg. Wittmann 41 éves volt ekkor (1770. október 26-án született Alsó-Ausztriában, St.-Bernhard községben)6, tehát érett férfi, felelősségérzet és nagy tudás birtokában, a legalkalmasabb személynek ígérkezett a kiszemelt posztra. A főherceg először mégis csak sziléziai birtokát bízta rá, de miután itt az Olsa folyócska áradásai által veszélyeztetett területen mintaszerűen7 bemutatta az öntözés és vízlevezetés eredményes módját, valamennyi birtokának főkormányzójává nevezte ki. Óvár és Wittmann „Azon a messzenyúló síkon, amelyen a szem ellát egészen az osztrák hegyekig; ahol a Lajta a Dunába ömlik, ott fekszik Magyaróvár. A városka lakóinak száma másfélezer; egy részük mundért hord és nagyobb ünnepeken díszes öltözetű zenekar hangjaira felvonul... Előszeretettel űzik az ipart, vagy a földművelésből élnek; de vannak még hivatalnokok is, ők a legelőkelőbbek. A várost egy tucat utca alkotja, közülük mindössze kettőt foglalnak el tetszetős házsorok. A legtöbb ház náddal van fedve és igen nedves”, írta három évtized múlva a városról a tanintézet egyik növendéke,8 de ez a kép fogadhatta Wittmannt 1814 tavaszán, amikor Teschenből Óvárra költözött.9 Szekéren mindössze négyórányi volt az út Pozsonytól és ugyanennyi Győrtől — amikor az utak járhatóak voltak. A Fertő tó és a Lajta közti terület jelentős része még nyáron is a víz birodalma volt, s tavaszi olvadások idején csak imitt-amott emelkedtek ki összefüggéstelen földdarabok. Ilyenkor Pozsonyt megközelíteni szinte lehetetlen volt s előfordult, hogy az országgyűlést is el kellett halasztani a vizek levonulásáig. (Pl. az 1712. április 3-ra, HL Károly koronázására összehívott országgyűlést csak 20-án kezdhették meg.) Ez is egyik oka volt annak, hogy az uradalomnak csupán a határait lehetett meghatározni, tényleges terjedelmét csak hozzávetőlegesen: mintegy 90 ezer ha (kb. 156 ezer hold) lehetett Lotharingiai Ferenc császár uralkodása idején (1745—1765), amikor Mária Terézia félje eladta frahciaországi birtokait és a pénzen 2 200 000 + 100 000 forintért (gulden) megvásárolta az óvári uradalmat az államkincstártól.10 Albert Kázmér és felesége, Mária Krisztina az 1766-ban nászajándékul kapott óvári és tescheni birtok mellé 1780-ban megvásárolta a béllyei uradalmat is, amelynek terjedelme 60 ezer ha volt. Wittmann — most már főkormányzó — céltudatos rendszerességgel látott munkához. Első lépésként a rezidenciája közvetlen közelében levőAlbertliget (Albertau) kb. ezer holdját rendezte: csatornáztatta, lecsapoltatta, telkesítette. Itt alakította ki a parkot és később a botanikus és a dendrológiai kertet. Nem véletlenül választotta ki ezt a területet már odaköltözésekor: hivatalának akár az ablakából is szemmel tarthatta a munkálatokat, megismerhette és taníthatta tisztjeit és rögtön itt teremhetett, ha még tapasztalatlan munkatársai megakadtak, hogy segítségükre legyen.11 De sürgősen kellett a széna is a jószágnak. Ezért már ebben az évben a híres márialigeti öntözőrendszer kiépítéséhez, „a mezőnek lombárdiai mód szerént való áztatásához fogott. Nagy darab, mintegy 1600 holdból álló mezejét, mellyen a Lajta vize keresztül foly Mária szigeténél... s eddig szárazsága miatt kevés fű termett, jó rétté tette”.12 Wittmann legfőbb teendője főkormányozóságának első éveiben a vizek szabályozása volt. 1813-ban, éppen Óvárra költözése előtti esztendőben nagy áradás következett be és elmosva a már 1762-ben épült gátakat, megbénította a közlekedést. Eredményeit látva és szakértelmét felismerve a 7
