Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
2. Gazdasági felsőbb tanintézet (1850-1874)
évi 600 forint fizetéssel, kb. 300 forint értékű természetbeni juttatással és szolgálati lakással. Segédje, Meier 315 forint fizetést kapott.28 A gyakorlati képzés színtere volt még a kertészet. Az újjászervezéskor mindössze 2 holdnyi területe az évek folyamán többször gyarapodott és 1868-ban több tagban, összesen 12 hold alkotta Köhler Vilmos birodalmát: agrobotanikus, konyha-, virágos-, epres-, komlóskert, szőlő, gyümölcsös, gyümölcs- és haszonfaiskola, továbbá hét kasból álló méhészet.29 (Lukácsy Sándor, a Kerti Gazdaság szerkesztője sokra becsülte Kohlért, aki ,,a kertészet jelen tudományos előmenetelénél hazai haladásunknak nem csekély tekintélyt” szerzett.)30 A gyakorlati képzés fontos kiegészítőiről, a tanulmányi kirándulásokról később lesz szó. Tudományos tevékenység A szervezeti szabályzat az oktatás mellett elvárta a tudomány fejlesztését is. Pabst (a saját maga által megfogalmazott) követelménynek az oktatás megkezdésével párhuzamosan eleget tett és rendszeresen beszámolt a kb. 60 holdnyi „kísérleti és bemutató” gazdaság terméshozamairól. Az első évek növénytermesztési (repce, zab, rozs, búza, árpa, kukorica, lóhere, francia perje, vérfejű csábaír [Poterium sanguisorba], cukorrépa, köles, burgonya, csicsóka) és növénykórtani31 kísérletei után kertészeti, selyemhernyó-tenyésztési, takarmányozási és gépkísérletek következtek.32 Óvári igazgatósága alatt rendszeresen megjelenő cikkein kívül hét könyve is napvilágot látott. Először a Mezőgazdaság tankönyve 1. kötet 1. része, Afóldmívelés általános elvei és a 2. része, A mezőgazdasági növénytermesztés átdolgozott magyar fordítása jelent meg 1852-ben. A következő évben kiadták a 2. kötet 1. részét, a Mezőgazdasági állattenyésztést. Különösen becses az 1854-ben megjelent 4. kötet 1. része, a Mezőgazdasági üzlettan. Ez volt az első magyar nyelvű üzemtani kézikönyv. (Külön érdekessége, hogy Pabst használta elsőként a német szakirodalomban a „Betriebslehre” terminust, aminek magyar tükörfordítása, az üzemtan csak 80-as években váltotta fel az addig használt üzlettant.)33 Volt hallgatója, Kiss László fordította magyarra a Mezőgazdasági értékesítéstant 1858-ban. Közkézen forgott népszerű műve, az 1860-ban megjelent Pabst kalauza a szarvasmarha tenyésztésére, amelyet Galgóczy Károly látott el jegyzetekkel. Még egy könyve jelent meg ebben az időszakban, 1853-ban a Landwirthschaftliche Taxationslehre, amit nagy haszonnal forgattak a gyakorlati szakemberek is. Egyik német tanítványa, W. Hamm, aki e könyve 3. kiadását 1881-ben közrebocsátotta, a maga nemében a legkiválóbb műnek nevezte.34 Masch Antal is szorgalmasan írta könyveit. Tanári pályája alatt 8 könyvet írt, némelyik több kiadást is megélt. Legismertebb, a Landwirthschaftliche Thierheilkunde volt. A többi három tanár: Moser Ignác, Haberlandt Frigyes és Hecke Vencel is sűrűn forgatták a tollat. Tankönyveik mellett számtalan cikkel hívták fel magukra — és intézményükre — a tudományos élet figyelmét.35 Haberlandtot a szójabab európai meghonosítójaként tartja nyilván az utókor.36 De a többi oktató is kötelességének érezte, hogy tankönyvet adjon hallgatóinak a kezébe. Jummerspach 1860-ban megjelent Die landwirthschaftliche Baukunde című műve (2 litografált táblával és 120 fametszettel!) nem csupán építészeti előadásokhoz szolgált tankönyvül, hanem a gyakorló gazdatiszteknek is kézikönyvül. Köhler kertész Anleitung zur Erziehung und Pflege der Obstbäume 1858-ban megjelent könyvéhez még falitáblákat is készített a gyümölcstermesztés oktatására, és ezekhez magyarázatot írt. Szőlészeti tankönyve (Anleitung zum Weinbau) szintén ebben az évben látott napvilágot. A Karafiath Jenő (1838/39-ben óvári, majd 1841/42-ben hohenheimi diák) által Pesten 1855-ben indított Landwirthschaftliche Mittheilungen című folyóirat nemzetközi összetételű szerkesztőbizottsága 13 tagja közül három óvári volt: Pabst, Masch és a Stuttgartból idekerült Wangenheim segédtanár. A legtöbbet Pabst publikált. 34
