Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
1. Az óvári gazdaságbéli intézet (1818-1850)
I. Az óvári gazdaságbéli intézet (1818—1850) 1. AZ ELŐKÉSZÜLETEK ,,Ő királyi fensége, Albert szász-tescheni herceg, az ő áldásos és kimeríthetetlen emberszeretetétől buzdítva, fenséges nagylelkűségének nemrégiben a következő újabb bizonyítékát adta: Magyaróvár ő királyi hercegsége kegyességével létrejött és bőkezűségével támogatott egyetlen gimnáziuma a közeljövőben filozófiai tagozattal bővül, ahol a filozófiai tudományok mellett fizika, matematika, a négy nemzeti nyelv (magyar, latin, német, szláv) taníttatik, továbbá a mezőgazdaság elmélete és gyakorlata, és ez utóbbi a saját birtokán valósítandó meg. Ezenkívül, kiterjed ő királyi fensége nagylelkű gondoskodása hat ösztöndíjas alapítványra és egy — 20—30 növendék elhelyezésére szolgáló — konviktus épületére” — adta tudtára a világnak a német nyelvű, de díszes címlapfején a magyar címert ábrázoló Pressburger Zeitung 1816. május 17-i száma. A hír felröppenését már hosszabb tervezgetések és tárgyalások előzték meg, de még további két esztendőre volt szükség ahhoz, hogy az intézet megnyissa kapuját. Az alapító: Albert Kázmér szász-tescheni királyi herceg Albert Kázmér már nem volt fiatal: 1738. július U-én született a Drezda melletti Moritzburgban. Apja III. Ágost Frigyes szász—lengyel király, anyja pedig a Habsburg-család tagja, I. József császár leánya volt. Mint minden királyfit a hűbériség korában, őt is a katonáskodásra, a hadvezetés ismereteire készítették fel, aminek hasznát is vette — de már csak osztrák szolgálatban 1760-tól altábomoki rangban, mert a poroszok Szászországot a hétéves háborúban elfoglalták. Batthyány Lajos nádor halála után 1765. december 25-én hivatalt is kapott Albert Kázmér: Magyarország királyi helytartójává nevezte ki Mária Terézia. E méltóságot 1780-ig viselte, utána németalföldi kormányzó lett. Közben, 1766. április 8-án feleségül vette a szépséges, igen barátságos és művészi tehetségű — festő — Mária Krisztinát, Mária Terézia királyné legkedvesebb lányát. „Tűpénzül” az osztrák sziléziai Teschen hercegségét (ezért nevezték tescheni hercegnek), továbbá a magyaróvári uradalmat kapta. A franciák elleni hadjárat (1792—1795) után letette a kardot. Felesége 1798. június 24-én bekövetkezett halála után teljesen visszavonultan — nagy könyvtára és híres képgyűjteményének darabjai közt — bécsi palotájában élt.1 Kedvtelésének azonban csak akkor hódolhatott zavartalanul, ha kiteijedt birtokai becsületes és hozzáértő kezekben vannak. 1811-ben, amikor elhunyt jószágkormányzója, Taschenberger Antal helyére2 újat kellett keresnie, különösen fontos volt a szaktudás, mert a mezőgazdaság tőkés átalakítása a napóleoni háborúk hatására felgyorsult; főleg a gabona és a gyapjú iránti kereslet növekedett meg. A nagybirtokosok e konjunktúrát ki is használták. Voltak, akik csupán a saját kezelésükben levő, de a jobbágyok ingyenmunkájával, robotjával művelt földterületüket igyekeztek növelni, néhányan azonban a természettudományok új eredményeinek és a fejlettebb nyugati országok kezdeti üzemszervezési tapasztalatainak a bevezetésével, illetve alkalmazásával törekedtek nagyobb terméseredményt elérni.3 Szakértő jószágkormányzót keresett tehát Albert Kázmér, mert a magyaróvári, mintegy 90 ezer hektárnyi birtoknak csupán egy része hasznosult jobbágyi szolgáltatások révén, és csekély hányada volt az uradalom saját kezelésében levő allodiális birtok. Sok volt a műveletlen, mocsaras terület, ahol ősztől tavaszig a víz volt az úr. Wittmann Antal 1810-ben Bécsben megjelent egy 67 oldalas, hat táblázattal ellátott művecske,4 amelynek címe — magyarul: „Tanítás a rétek és földek öntözéséről lombardiai módra. Továbbá, a burgonyatermesztés kertbeni és nagybani igen egyszerű módszerének leírása. Toldalékul, egy igen egyszerű és célsze6
