Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
1. Az óvári gazdaságbéli intézet (1818-1850)
A negyvenes évek első fele Bármily hihetetlennek is tűnik, a magánintézetek alkonyán, a negyvenes évek első felében Óvár még emelte is színvonalát: a tanárok — hiányzó társukat helyettesítve — szilárdan tartották kezükben az oktatást, egymás után jelentek meg tankönyveik. 1840-től a szántóföldi kísérletek segítésére, meteorológiai észleléseket végeztek.80 Mindezeknek a hírét a sajtó is fölkapta. A szakoktatás körüli polémia pró és kontra érveinek köszönhetően az intézet életének olyan részletei is kibontakoztak, amelyek fényét növelik és lehetővé teszik a magánintézeti korszak utolsó éveinek jobb megismerését. Leghitelesebben egy hallgatója, a korábban már említett Horschetzky Károly ábrázolja e korszak intézetét. Mint írja, több gazdasági tanintézetet ismer, az előző (1839/40-es) tanévet a rohonci tanintézetben töltötte, volt tehát összehasonlítási alapja — és kritikai érzéke is.8' Nem volt ritkaság akkoriban, hogy — aki tehette — más egyetemen, főiskolán, tanintézetben is hallgatott egy-egy évet. A „tapasztalt” praxi 1840 őszén iratkozott be Óvárra, de leírása csak 1845-ben jelent meg folyamatosan a Pannóniában, a Pressburger Zeitung melléklapjában, tehát cikksorozata82 éppen azokat az esztendőket ragadta meg, amikor csupán hárman tanítottak, ugyanis 1839 és 1841 nyara közt Kanyó Mihály, a matematika professzora 1839. februárban nyugdíjba vonult, Pollak Ignác, az állatgyógyászat és természetrajz tanára 1840 nyarának végén eltávozott, Renner Vilmos építész is csak az 1840/41-es tanév végéig tanított. (Bizonyára beteg volt már; az uradalom szolgálatában, 1842. április 6-án hunyt el.)83 Horschetzky a három professzorról mond tárgyilagos véleményt. Reitmann professzor, Kanyó utóda a matematikát, mechanikát és — Renner eltávozása után — az építészetet tanítja. A matematika hazánkban még mindig ködös, titokzatos tárgy — ezt több hazai tanintézetben szerzett tapasztalatai bizonyítják. „Az óvári intézet becsületére legyen mondva, hogy az itteni előadások gyakorlati hasznuk és világosság tekintetében más intézetek előtt járnak.” Azt tanulják a hallgatók, ami a gazdának fontos. „Nem az ágyúgolyó sebességét számítja ki, hanem a munkaerőszükségletet. Nem sokat kínlódik a trigonometriai formulákkal és gömbszeletekkel, hanem megismerkedik a mérőasztallal és a mérőlánccal...” Vagyis, ami szükséges, azt tanítja a professzor és nem „úgy állítja be, mintha egyedül a matematika élesítené az észt”. Ennek ellenére, nem minden hallgató tudása felel meg a követelményeknek, lehet, hogy gyengébb felkészüléssel kerültek az intézetbe. — A matematika előadásához G. Winkler munkája a vezérfonal.84 „Kevésbé célszerűek az építészeti és a mechanikai előadások.” A legegyszerűbb gazdasági épületek közül is csak azokat kellene tanítani, amelyek építésére a gazda még vállalkozhat. A többire ott a szakértő építőmester. A komplikált földmunkák, út- és vízműépítések előadására kár annyi időt áldozni. Ugyanakkor hasznos lenne a hallgatókat „bevezetni a helyszín- és épületalaprajzok készítésének elméletébe”. A mechanikához A. Baumgartner*5 tankönyvét használják. Az I. évfolyam építészeti tankönyvét még az előző professzor, Renner dolgozta ki és ezt használják, pedig elég hézagos.86 A II. évfolyamnak is szüksége lenne egy építészeti tankönyvre. A számvitelhez Reitmann87 írt tankönyvet. Masch professzor az állatgyógyászatot tanította. Előadásai világosak voltak, „művecskéjét”88 a hallgatók szívesen tanulták. „A mezőgazdaságtant, annak minden ágazatával előadni egyetlen oktató számára — nem kis feladat. Kopetz professzor úr növénykémiával és -élettannal kezdi (Liebig szerint)89, folytatja technológiával (F. J. Otto után)90, majd a növénytermesztés és az állattenyésztés (Schwerz és Schweitzer munkái után) következik, s birtokigazgatás- és berendezéstannal fejeződik be, amelyhez Kleyle9' lovag úr, őfensége Károly főherceg adminisztrátora új munkája használatos.”92 Volt tehát tanulnivaló bőven: alig akadt 300 oldalnál vékonyabb tankönyv. Színvonaluk sem volt alacsony, mindegyike — az óvári tanárok által írtakon kívül — valamelyik külföldi egyetem tankönyve volt. A vizsgák ennek ellenére nem lehettek valami rigorózusak, mert a tanárok igen jó előadók voltak, a hallgatók figyelni kényszerültek, s közben félig már meg is tanulták az anyagot. A tanár is szinte naponta figyelemmel kísérhette minden hallgatója tudásának gyarapodását, s így a vizsgázó már affé21
