Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)

6. A Magyar Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Osztálya (1945-1949)

rökönyödéssel és indokolt felháborodással fogadták e jogfosztást az óvári tanárok, de legfeljebb csak utólag tiltakozhattak: e jogszabály előkészítésébe nem vonták be őket.

Valószínűleg ugyanazon hetekben készítették elő a minisztériumban a jogszabályokat, amikor Óvárott az igazoló eljárásokat lefolytatták és Groffitsot nem igazolták. (Bizonyára nem alaptalan az a feltevés, hogy Groffits ideiglenes félreállítása összefüggésben volt a jogszabályi előkészületekkel.)

Személyi ügyek — és az autonómia

A félreállított Groffits helyét — most már osztályelnöki minőségben, ideiglenesen — Sass Gábor vette át, de rövidesen lemondott. Utódjául 1945. november 23-án Varga-Kiss Ernőt választotta meg a tanári kar — ideiglenesen, hiszen a szervezeti szabályzat szerint csak egyetemi tanár viselheti e tisztséget, az átsorolások pedig még nem történtek meg.

A gyors tisztségváltozások, az igazoló eljárások, majd a B-listázások (vagyis az elbocsátandó állami alkalmazottak jegyzékei), végül most az átsorolások tartották izgalomban a politikától tartózkodó alkalmazottakat, főleg a fizetésükből élő értelmiségieket.6

Ekkoriban kezdődött az a korszak, amelyet „koalíciós idő”-ként szoktak emlegetni és amely legfőbb jellemzője a pártok hatalmi vetélkedése és a létbizonytalanság volt, ami ellen csupán valamely párt nyújthatott ideig-óráig védelmet. Számtalan jogsérelem, ártatlan emberek meghurcolása, tudományos pályák kettétörése, tudományos műhelyek szétdúlása kezdődött.

Ilyen helyzetben Varga-Kiss Ernő első teendői közé tartozott, hogy az óvári osztálynak az új szervezeti szabályzattal kapcsolatos észrevételeit csokorba gyűjtse és módosításukra javaslatot terjesszen az egyetemi tanács elé.7

Az FM-ben lehet, hogy nem tudták pontosan, mi fán terem az egyetemi autonómia, de valószínűbb, hogy nem sokat törődtek vele. Doby Géza rektor már 1945. december 7-én, az egyetemi tanács ülésén megemlíti, hogy emlékiratot nyújt át a miniszternek, amelyben összefoglalta az egyetem alapítása óta — mindössze három hónap alatt — előfordult „visszásságokat”. Lehetséges, hogy az 1945. november 4-i választások eredményén felbuzdulva bízott a rektor abban, hogy végre helyreáll a jogrend és az 54%-os szavazatot kapott győztes párt minisztere, Kovács Béla, aki november 15-én vette át a tárcát a kommunista Nagy Imrétől, majd megérti és orvosolja az egyetem jogos panaszait. Ám csakhamar, 1946. február 23-án kiszorították a hatalomból Kovács Bélát, hogy a miniszteri bársonyszékbe az MKP bizalmát élvező Dobi Istvánt ültessék. Az új miniszter nem állította helyre a jogrendet, s a helyzet egyre súlyosbodott. Az FM az autonómiát (szinte gátlástalanul) minden egyetem legérzékenyebb és legkényesebb pontján, a személyi ügyekben sértette meg: előterjesztés nélkül nevezett ki pl. főiskolai tanárokat, holott a szervezeti szabályzat ilyen státust nem ismert, de — főiskola nem lévén — teljes értelmetlenül is.

Az osztályoknak a minisztérium beavatkozásai elleni tiltakozásai mindennaposak voltak, az óvári osztály pedig „bizalmatlansági határozatot hozott Mészár Oszkár min. tan. ügyosztályvezetővel szemben”.8

Ilyen előzmények után ült össze 1946. áprilisban az FM-ben „egy 16 tagból álló bizottság, amely 15 szavazattal 1 ellenében kimondja az egyik vidéki osztály bezárását, nem titkolva, hogy ez alatt a magyaróvári egyetemi osztályra gondol”.9

Mi volt a javaslat mögött? S miért esett a választás Óvárra? Ki sugalmazhatta? Vajon alaptalan-e az a — sajtóban is hangot kapott — feltevés, hogy a határozati javaslathoz köze lehetett Dobi Istvánnak, az új miniszternek,10 akire talán hatott — a még évtizedek múltán is élő — „vád”, hogy Óvár a Habsburg-ház kegyelt akadémiája volt, „felülbélyegezve” ezt az otrombaságot még „az utolsó csatlós” jelzőjével is. Megbújhatott a háttérben Varga-Kiss Ernő közismert igazságérzete és bátor szókimondása is, ami egyre kellemtlenebbül érinthette a főhatóságot.

Az ülésen jelen levő Varga-Kiss Ernő osztályelnök azonnal tiltakozott a határozati javaslat ellen, és hamarosan a sajtó is felháborodottan foglalt állást a kiváló patinás intézet megmentése érdekében. Az ifjúság 1946. május 8- án kelt levelében tiltakozott a „mesterkedések” ellen, amelyek a bezárási szándékkal együtt, „szeretett osztályelnökünk, Varga-Kiss Ernő professzor személye elleni intrikák-176