Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
4. Az akadémia a trianoni békeszerződés után (1920-1942)
Groffits a felsőházban A három gazdasági akadémia elektorai az — őket megillető — 1935-ben megüresedett felsőházi képviseleti helyre Groffits Gábort választották.250 Ebben kifejeződött az óvári akadémia igazgatója iránti bizalom, a mezőgazdasági felsőoktatás érdekében kifejtett fáradozásának, törekvéseinek elfogadása és elismerése. E magas tisztsége nemcsak tájékozottságát és látókörét növelte, hanem kiváló fórumot kínált a mezőgazdasági felsőoktatás ügyének fejlesztéséhez, és — ami ettől elválaszthatatlanná vált — az agrárértelmiség érdekeinek kifejezéséhez. Ebben Bittera Miklós támogatására is számíthatott 1938-tól, amikor Győr-Moson és Pozsony vármegyék felsőházi képviseletét bízták rá.251 Groffits éppen abban az időben cseppent a parlamenti életbe, amikor a legnagyobb csaták dúltak két — az agrárértelmiség jövőjét messzemenően meghatározó — törvényjavaslat fölött. Az egyik: a gazdatisztek kiszolgáltatottságát és létbizonytalanságát megszüntetni kívánó gazdatiszti nyugdíjtörvény, a másik pedig a földreformmal szoros kapcsolatban álló telepítési törvényjavaslat volt. A gazdatiszti nyugdíjtörvény előkészítésében Óvár aktív szerepet vállalt: a javaslat megszövegezésében Groffits Gábor, Világhy Károly és Vutskits György szereztek érdemeket, de az ifjúság szerepe — most már történelmileg is — elismerést érdemel, hiszen már 1891-ben, az első gazdatiszti kongresszushoz címzett emlékiratában kezdeményezte a kérdés napirendre tűzését, megtárgyalását és határozati javaslat készítését. Az ifjúság Gazdasági Egylete most is élénk ülés keretében tárgyalta meg a gazdatiszti nyugdíjtörvényt, amelyen részt vett a MGEOE ügyvezető igazgatója — a gazdatisztek érdekvédelmének lelkes harcosa —, Faber György is.252 A parlamenti — és főleg a felsőházi — vitákban színt kellett vallani: a háttérből a felsőházi tagokat is mozgató és a Földmívelésügyi Minisztériumot kézben tartó OMGE nagybirtokosokból álló vezető tisztségviselői támogatják-e — legalább szavazataikkal — az agrárértelmiséget és a mezőgazdasági felsőoktatást, azt az ügyet, amiért nagyszerű elődeik: Festetics György, Albert Kázmér, Batthyány és társaik annyi anyagi áldozatot is vállaltak. S most, e vitákban hullott le a lepel: bebizonyosodott, hogy az akadémiák legfőbb törekvése, a főiskolai szintre emelés már több évtizede a nagybirtokosok kemény ellenzésébe ütközött. A gazdatiszti törvényjavaslatot is igyekeztek elgáncsolni a felsőház hangadó nagybirtokosai — egyben az OMGE vezető tisztségviselői. A földművelésügyi bizottság elnöke, Somssich László egyúttal az OMGE elnöke is volt, körlevélben szólította fel a földbirtokosokat, hogy ne támogassák a gazdatisztek jogos kívánságait.253 A fentiek után érthető, hogy Groffitsot nem fogadták a nagybirtokosok — a felsőházi tagok 35,5%-a — osztatlan örömmel; a felsőoktatás és az agrárértelmiség érdekében elhangzott szavaira, fejlesztési javaslataira ingerült válaszokat kapott. Prónay György a gazdatisztek érdekvédelmében javasolt gazdatiszti kamara ellen tiltakozott, Jankovich-Bésán József pedig „komoly aggodalmát fejezte ki afelett, hogy a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztését kívánja a javaslat előtérbe állítani. A rossz gazdálkodást nem a szaktudás hiánya, hanem a tőkehiány okozza.”254 A szaktudás ne menjen veszendőbe! A földosztásnak most is, mint a húszas években, nagyobb volt a füstje, mint a lángja: egyszerű telepítési üggyé szelídült. A nagybirtokosok azonban a törvény szentesítése után is érezték — többen biztosak is voltak benne —, hogy nem sokáig marad kezükben a föld, ezért igyekeztek mindent kisajtolni belőle; ezt az állástalan gazdatisztek száma továbbra is jelezte. Az akadémia felelőssége nem szűnik meg a diploma átadásakor — érződött ez most talán még erőteljesebben, mint a húszas években, amikor az állástalanságot csupán átmeneti jelenségnek vélték. Most és a következő években egyik legfőbb törekvésük az volt, hogy egykori növendékeik szaktudása — mint Groffits tanévnyitó beszédében mondta — ,,ne menjen veszendőbe az adóhivatalokban, pénzügy-igazgatóságoknál, s más hasonló intézményeknél”. A „telepítési akció” — ha megkezdődik, nem hajtható végre a szakképzett gazdászok nélkül,255 hiszen a telepesek — az új gazdák — szaktanácsokra szorulnak. Ezért javasolta Groffits a külföldön — Amerikában, Németországban, Dániában stb. — elterjedt és kedvelt „gazdatanácsadó” szervezet 153
