Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818-1913) (Mosonmagyaróvár, 1993)
4. Az akadémia a trianoni békeszerződés után (1920-1942)
juhászatát, amelynek bárányozása állandóan meghaladta a 200%-ot és nem volt ritkaság a hármas és négyes ellés sem. Tejelésben pedig Nyárády György tanár céltudatos tenyésztői munkájának eredményeként a 161. számú anyabirka napi 8 kilogrammos tejelésével állított fel világrekordot, évi termelése pedig 1099 kilogrammra rúgott.236 Vége a nagybirtoknak? A fényes ünnepségek, a sok közéleti vezető személyiség jelenléte megerősítette és igazolta az akadémia hírnevét és ígéretet jelenthetett a jövő terveinek kibontakozásához és teljesüléséhez, mindez azonban nem oszlatta el a tanári karnak az állástalan gazdák miatti aggodalmait. A gazdasági válságból lassan kiemelkedőben volt az ország, az állástalan okleveles gazdák száma azonban nem mutatott észrevehető csökkenést. Ennek okát: a. földreform hírének hatását most nem volt nehéz fölismerni. A húszas évek elejének földosztási próbálkozásai nem jutottak túl a nagybirtokok szegélyeinek megnyirbálásánál, az évtized második felére el is csendesedtek. Ezért keltettek nagy feltűnést Kállay Miklós földmívelésügyi miniszternek a képviselőházban 1933 végén elhangzott szavai: „Ha egyszer a régi tulajdonos kezében megmozdul a föld, az az egyedül lehető helyre, a magyar paraszt kezére jusson ’ továbbá ,,én nem akarok ebben az országban új nagybirtokosokat látni... a földnek utolsó darabig a magyar kisembernek, a magyar parasztnak a kezére kell jutnia" P1 Kállay a miniszteri bársonyszéket alig egy év múlva, 1935. január 9-én Darányi Kálmánnak adta át. Nem ő emlegette a földreformot, hanem Lázár Andor igazságügyi miniszter jelentette ki 1936-ban, a hitbizományi törvényjavaslat tárgyalásakor, hogy ,,a nagybirtok szétporlása törénelmi tény és szükségesség, amelyet megállítani egyáltalán nincs szándékunkban ”.238 Ugyanebben a szellemben nyilatkozott a Darányi Kálmánt felváltó új földmívelésügyi miniszter, Teleki Mihály is 1938. november 15-i kinevezése után, de hozzátette, hogy „a most fokozottabb mértékben feldarabolásra kerülő nagybirtokokon” alkalmazott gazdatisztekre szükség lesz, hiszen a földhöz juttatottakat meg kell tanítani gazdálkodni.239 Alig fél év múlva Teleki Pál miniszterelnök kormányprogramjában a következőket mondta: „A föld nemcsak azé, aki megműveli, hanem azé is, aki azt tudományosan megismeri. A magyar nép akkor bírja ezt a földet, ha nemcsak maga tartja az eke szarvát, hanem maga tartja kezében a mikroszkópot és az egyéb tudományos eszközöket is, amellyel a földet vizsgálja és megmunkálja.”240 Az elhangzott nyilatkozatok és kormányprogram ellenére a radikálisnak indult újabb földreform a gyakorlatban lefékeződött, és az 1920-as évek elejének földosztásával együtt az ország művelés alatti 16,6 millió kataszteri holdjának csupán 10%-a körül mozgott.241 A nagybirtokok hatalmát tehát nem döntötte meg, annál nagyobb volt a közhangulatra — főleg a nagybirtokosok gondolkodására — gyakorolt hatása: ha előbb-utóbb elveszik a birtokot, nem érdemes befektetni és a birtok kezelésére is minél olcsóbb gazdatisztet kell alkalmazni.242 Ezért gyakran megelégedtek középfokú, sőt: alsó fokú szakképzettségű „gazdatiszttel”, de nemegyszer volt inassal, leszerelt őrmesterrel, ügynökkel stb. Pedig — mint Vutskits György megállapította — ,,az okleveles gazdatisztek már annyira leszálltak a lóról, hogy havi 20 vagy havi 0 pengővel elvállalják az állást, az öregebbek pedig azért, hogy lakást és enni kapjanak”.243 A nagy „munkaerő kínálat” következménye volt, hogy kurtán-furcsán bántak el olykor a nagybirtokokon azokkal, akik tetszésük ellenére cselekedtek. így pl. két ifjú óvári segédtisztet bocsátottak el állásából, mivel ebédidőben fociztak.244 Az állástalan gazdászok minden alkalmat megragadtak, hogy kenyérhez jussanak.245 1935-ben is voltak még, akik — megalkudva a helyzettel — elvégezték a tanítóképző V. évfolyamát abban a reményben, hogy ,,gazdasági tanítói ’' álláshoz jutnak,246 de ez a „vészkijárat” hamarosan bezárult a gazdák előtt: a tanítók tiltakozására a VKM az átképzést megszüntette.247 Akadtak, akik a jegyzői pályán tudtak elhelyezkedni: Ungár János — okleveles gazda, vizsgázott tejgazdasági ellenőr, okleveles tűzoltótiszt — jegyzőgyakomokként készült a jegyzői tanfolyamra; a szintén óvári diplomás Czóbel Bélát pedig meg is választották Püspökhatvan község főjegyzőjévé.248 Mind a tanítói, mind pedig a jegyzői pályán hasznosíthattak valami keveset a gazdászok abból, amit az akadémián tanultak. A diplomások „szóródása” azonban sokkal nagyobb volt.249 152
