Précsényi Árpád (szerk.): A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Évkönyve, 1968/69-1972/73
I. A FŐISKOLA ÉS JOGELŐDEINEK TÖRTÉNETE
ségihez, illetve szakmunkás-képesítéshez és egy-két év termelési gyakorlathoz, továbbá megfelelő felvételi vizsga letételéhez kössék. A felsőfokú technikusképzés céljára a technikumok egy részéből fokozatosan kialakítandó iskola-hálózat létesítését tartották indokoltnak. A felmérések eredményei és a javaslatok figyelembevételével végleges formába öntött 1961. évi III. törvény a felsőfokú oktatás intézményei között már valóban felsorolja a felsőfokú technikumokat. "A felsőfokú oktatás a középfokú oktatásra épül és felsőfokú technikumokban, felsőfokú intézetekben, főiskolákon, egyetemi jellegű főiskolákon, valamint egyetemeken folyik." A felsőfokú technikum feladata "a népgazdaság egyes ágai, valamint az egészségügy számára, meghatározott munkakörök betöltésére alkalmas műszaki (mezőgazdasági, egészségügyi, kereskedelmi stb.) szakemberek, felsőfokú technikusok képzése. " A felsőfokú technikumokban képzett szakembereket később nem "felsőfokú technikusnak", hanem "szaktechnikusnak" nevezték. A felsőfokú technikumokról szóló 12/1962(V. 5.) Korm. számú rendelet már a "szaktechnikus" kifejezést használja és ez az elnevezés ment át a köztudatba. A felsőfokú technikumok feladatát kifejtve a rendelet felsorolja azokat a népgazdasági ágakat, amelyek számára a "korszerű elméleti és gyakorlati felkészültségű, felsőfokú ismeretekkel rendelkező szaktechnikusok" képzése indokolt. Ezek: az ipar, az építőipar, a közlekedés, a mezőgazdaság, a kereskedelem és az egészségügy egyes szakterületei. Fontos a felsőfokú technikumokban folyó képzés és a képzési szakiránynak megfelelő szakmai tevékenység közötti kapcsolat. Ezért a felvételnél - a korábban idézett irányelvekkel összhangban - a középiskolai érettségi mellett figyelembe vették a képesitő oklevelet és a szakmunkás bizonyítványt. A középiskolát végzettek közül előnyben részesültek azok, akik legalább egy évet, elsősorban a felsőfokú 8
