Précsényi Árpád (szerk.): A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Évkönyve, 1968/69-1972/73

I. A FŐISKOLA ÉS JOGELŐDEINEK TÖRTÉNETE

tehát, hogy a Főiskola történetét áttekintve a felsőfokú technikumok lé­tesítését tekintsük kiindulópontnak. A műszaki, mezőgazdasági, közgazdasági felsőoktatásban az 1961. évi reform fontos eredménye volt a felsőfokú technikusképzés be­vezetése a hatvanas évek elején. Az elmúlt évtized folyamán, ezen az utón tovább lépve, a felsőfokú technikusképzés szintjének emelésével sikerült megvalósítani a szakemberképzésnek a nemzetközi irányza­tokkal egybeeső két fokozatát, az üzemmérnök és a mérnökképzést. Ezt a folyamatot a Főiskola történetében végigkísérve az aláb­bi fő időszakokat különböztethetjük meg:- a felsőfokú technikumok működésének időszaka (1962-1971);- a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola alapítása és működése egykaru intézményként (1968-1971);- a Főiskola az egyesítéstől (1971). 1. A FELSŐFOKÚ TECHNIKUMOK MŰKÖDÉSÉNEK IDŐSZAKA Az 1961. évi III. törvényt alapos munka előzte meg. A nép­gazdaság különböző ágainak szakemberigényét felmérték és megállapí­tották, hogy mind az ipar, mind a mezőgazdaság és más népgazdasági ágak is egyre több, magas elméleti felkészültségű, de emellett alapos gyakorlati ismeretekkel rendelkező szakembert igényelnek. Az ilyen képzettségű szakemberek oktatását a technikusképzés akkori formájá­val, tartalmával és módszeréivel nem tudták megoldani. A reformot előkészítő munkák eredményeit összegező "Irányelvek oktatási rend­szerünk továbbfejlesztésére" cimü tanulmány ezért javasolta, hogy az "irányitó középkáderek" képzését a felsőfokú oktatás keretében végez­zék és hogy az oktatási intézménybe való felvételt középiskolai érett­7

Next

/
Thumbnails
Contents