Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola - Testületi ülések, 1974

1974. október 8., Főiskolai tanács rendes ülése - 1. Tájékoztató a Főiskola szervezeti korszerűsítéséről. Előadó: Kanczler Gyula, az Oktatási Minisztérium Műszaki Egyetemi és Főiskolai Főosztályának vezetője.

35 -kérdés, amivel a bizottságnak, amely a szervezés kérdésével fog­lalkozik, nagy körültekintéssel kell foglalkozni. Dr. Horváth Attila: Mindenképpen abból kell kiindulnunk, hogy van egy érvényes pártha­tározat, a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozata, van egy sor állami intézkedés, állami rendelet, ami arra kötelez minket, hogy a felsőoktatás egészét korszerűsítsük. Ezen belül egy fontos terület a műszaki felső oktatás ás ezen belül is a főiskolák kor­­szerüsitése. Itt talán nem utalnák nagyon részletesen an--., hogy mit mond a Központi Bizottsági határozaia a felsőoktatásrc1, ezt az elvtársak nyilván ismerik. Alapjában véve azt hiszem, a felsőokta­tásban dolgozók számára egy elég hizelgo megállapítás volt talál ■ ható a határozatban: jónak Ítélte meg a Központi Bizottság a felső­oktatás tevékenységét, helyzetét ás ez a megítélés a feladatok ki­jelölésében is nagyjából realizálódott. Az alapvető hangsúlyt, az alapvető feladatot a továbbfejlesztésben, a minőségi munka megjaví­tásában látta ez a határozat. Ezt csak azért tartottam szükségesnek igy elöljáróban leszögezni, hogy semmiképpen nem várnak tőlünk lát­ványos szervezeti átalakításokat, sőt elsősorban nem ezt várják tő­lünk, tehát itt azok az aggályok, amelyek néhány hozzászóló^elv­­társnál jelentkeztek, teljesen alaptalanok. Ma itt - és erről a témáról többé nem beszélgetünk - nem arról van szó, hogy nekünk minden áron valamit produkálni kell, hanem arról, hogy jobb felső­oktatást tartalmában és színvonalában, magasabb eredményeket kell elérnünk. Azt hiszem, hogy ilyen széles, bevezető után azzal lehetne folytatni, hogy tulajdonképpen mik is azok a problémák, amelyekkel ma a felsőoktatás küzd. Megint csak tényleg inkább példaként néhány dolgot felemlítve - hisz ezek nagyrésze közismert, ma itt elég sok szó esett erről - meg lehet említeni, hogy szaporodik az ismeret­­anyag, akárhogy is nézzük, ezt mindenki érzi. Az is teljesen vilá­gos, hogy a követelmények tőlünk függetlenül, objektiv alapon nőnek ás egy sor, most már részletkérdésnek tűnő gondunk, bajunk van a tantárgyi átfedésektől kezdve a színvonalbeli egyenetlenségekig. Van olyan tanszék, amely tulajdonképpen világszínvonalon oktat, de van olyan is, amely már 50 évvel ezelőtt is elavultnak minősült ismeretanyagot közöl. Azt, hogy a nevelőmunkában, amely nem egy a sok közül, hanem az egyik legeslegfontosabb feladat, hogy állunk, a jelenlévők ismerik. Azt is tudjuk, hogy a felsőoktatás feladata az oktató-nevelő munkán túl, a kutató munkában való részvétel ás majdnem a kettővel egyenrangú feladattá kell válni a'közélj evőben az intézmények torubbk-5pz5r.-5•* vc~ juk, hogy a tárgyi f élt ex eleink milyen^—, u_X' ctz u ^ helyen talán egy kicsit borúlátóbban is nyilatkoztak az elvtársak, mint egyéb felsőoktatási intézményekkel összehasonlítván indokolt lenne. Hogy milyenek a személyi feltételek, ezt megint csak jól ismerjük, tudjuk. Tehát problémánk, gondunk, bajunk van bőven. Nyilván ezeknek a gondok-bajoknak egyenként, vagy együtt, - ez már módszer kérdése ás a helyes módszer csak az lehet, hogyha először együtt próbáljuk kezelni őket, - történő felszámolása teszi lehe­tővé a munka színvonalának, tartalmának javítását„A gondok, bajok mellett nyilván eredményekről is beszélhetnénk, hisz a magyar fel­sőoktatás, műszaki felsőoktatás számos kiváló tulajdonsággal és paraméterrel rendelkezik. Megint csak hadd utaljak arra, hogy más alkalmakkor azt szoktuk mondani, hogy milyen kiválóak ezek a magyar mérnökök és joggal tesszük ezt a megállapítást. Tehát, amikor egy o

Next

/
Thumbnails
Contents