Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola - Testületi ülések, 1974

1974. október 8., Főiskolai tanács rendes ülése - 1. Tájékoztató a Főiskola szervezeti korszerűsítéséről. Előadó: Kanczler Gyula, az Oktatási Minisztérium Műszaki Egyetemi és Főiskolai Főosztályának vezetője.

36-ilyen továbblépésén gondolkodunk, akkor arra is nagyon kell vigyáznunk, hogy ami jó, azt lehetőség szerint tartsuk meg, ami nem 30, azt javitsuk ki. Nagyon helyesen vetődött itt fel, hogy a problémákat nekünk kell megoldani az országon belül, de természetesen nem szakadhatunk el attól a közegtől, amit a szocialista tábor jelent és nyilvánvaló, hogy most már komolyan kell tekinteni a világba, a kapitalista országok fejlődési, oktatáspolitikai fejlődési irányait is nézni kell. Szeretnék rámutatni arra, hogy törekvéseink célja, fő tartalma mégis a hallgatók legyenek. Tehát valamennyi változtatásnak, amelyet bevezetünk, mindenképpen azt kell szolgálnia, hogy a hallgató többet kapjon, jobbat kapjon. Ez egy másik aspektusból is nagyon fontos dolog, éppen Andó Balázs elvtárs hivta fel a figyelmet erre, hogy miközben azon törjük a fejünket, hogy hogyan lépjünk tovább, már itt vannak hallgatók és ezekkel van mit csinálnunk. Tehát ezt a két munkát valahogy úgy kell párhuzamosan folytatni, hogy egyik se legyen a másiknak a rovására, kárára.

Szerintem József Róbert elvtárs és Rácz János elvtárs fogalmazták meg a hozzászólók közül a legjobban azt, amit csinálni kell. Először tisztázni kell a tartalmi kérdéseket. Nyilvánvaló, hogy most itt olyan folyamat kezdődik,^a példák, a hasonlatok általában mindig rosszak, de valami olyasmit érzek, hogy egy emelkedőn elindulunk felfelé. Ha elindulunk felfelé, akkor folyamatosan menni kell, mert ha megállunk, akkor el kezdünk .lefelé .csuszái .. Tisztában kell,lennünk Valamennyiünknek, hogy itt 5=15 évfé terjedő munkába kell

belefogni. És az is világos, hogy számos buktatót, nehézséget fog ez a munka magával hozni. Miért hoztam elő ezt a rossz hasonlatot? Egyrészt azért, mert az alapvető kiindulási feltételek és a célok meghatározása valóban nagy felelősséggel jár és nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem korrigálható hibákat is okozhat, ha ezt^helytelenül tesszük. Arra szeretném kérni az elvtársakat, mindenképpen nagyon gondosan, kellő türelemmel, kellő józansággal fogjanak ehhez a munkához. Ha valamilyen javaslat elkészül, nagyon fontos lenne mindjárt melegében megnézni, melyek azok a problémák, gondok, amelyek ebből fakadnak, mert nyilvánvaló, hogy minden egyes^előbbre lépés magába hordja egy-egy újabb ellentmondás létrejöttét. Az a jó tervező munka, ha ezt megpróbáljuk előre látni és nem menetközben ér elemi csapásként ez a bekövetkező ellentmondás.

Azon túl, hogy idő kell a tervezéshez, szervezéshez és a megvalósításhoz, elv az “is* hogy ugyanakkor gyorsan .kell cselekedni. Ssá-s,^ mos konkret tény is elhangzott, amely miatt gyorsan tea bsexefcedni

és az is világos, hogy sokszor úgy lép az ember ás úgy kell valamit megcsinálnia, hogy nincs teljesen tisztában, milyen következménye lesz ennek. Megint csak egy egyszerű kis példát engedjenek meg: ha a szüléink elgondolkodtak volna azon, hogy most itt legyünk a világon, vagy sem és minden feltétel együtt áll ehhez, akkor azt hiszem igen kevesen lennénk ebben a teremben. Hát valahogy igy áll a dolog ebben a kérdésben is.

Azt hiszem, hogy az elvtársak lassan el lesznek látva bölcs tanácsokkal, de elsősorban az a fontos, hogy meginduljon a munka és tudatos munka follyék. Itt kérném mágegyszer azt, hogy nagy körültekintéssel történjék ez, lehetőség szerint minél szélesebb bázison. Minél több oktató, a Főiskola minél több dolgozója, hallgatója kapcsolódhassák be ebbe a feladatba. Csak alá tudnám huzni azt, amit többen is felvetettek, hogy ezt a munkát csak az oktatók megnyerésével lehet elvégezni. Kényszerből jó munkát ilyen tipusu ta*1/