Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola - Testületi ülések, 1974
1974. október 8., Főiskolai tanács rendes ülése - 1. Tájékoztató a Főiskola szervezeti korszerűsítéséről. Előadó: Kanczler Gyula, az Oktatási Minisztérium Műszaki Egyetemi és Főiskolai Főosztályának vezetője.
34 szint az úgynevezett Wissenschaftsbereich /tudományterületek:/ vezetőinek a szintje. A Wissenschaftsbereich-eken belül vannak ugyan tanszékek, kiscsoportok, de ezeknek a jellege egészen megváltozott az utóbbi időben. Ezek nem olyan egységek már, mint amilyenek korábban voltak a tanszékek. A korábbi tanszéki funkciókat inkább a szekciók és a Wissenschaftsbereichleitung vezetése vette át. Tehát bizonyos integrálódás a szellemi erőkkel való jobb gazdálkodás érdekében történt és a tanszéki elnevezés, ami még él, az inkább egy kisebb területnek, egy kisebb csoportnak ilyen munkái összefogója funkcióját tölti be. Körülbelül ugyanez a helyzet az Ingenieur Hochschule vonatkozásában is, ahol direktori, az igazgatói szint mellett a második döntési szint a szekciók, vagy az Abteilung-oknak a szintje, ahol van úgy vezetői döntésre jogosultság és lehetőség, mint ahogy korábban a mi egyetemeinken a tanszékek körében volt. Szekció, vagy Abteilung elnevezés attól függően, hogy a befejezés végéig hallgatóval kapcsolatot tartó szervezetről van szó, vagy pedig központi funkciót ellátó szervezetről. Az Ingenieur schulákban, tehát a mérnökiskolákban, pedig az igazgatói vezetési szint után Fachrichtung, szakirányok szerinti egységek vannak, tehát itt is egy nagyobb egységbe vonták össze a szervezetet, amelyen belül egyes csoportok, azaz az igazgatói szint alatt Abteilungok, ezeket követően Fachrichtungok vannak, amelyek már csak egy kisebb munkacsoportnak a feladatait, a munkacsoportvezetás feladatait látják el. Ezt nemcsak azért éreztem szükségesnek elmondani, mert itt is felvetődött a,külföldi tapasztalatok figyelembe vételének a fontossága, hanem azért is, mert a mi állásfoglalásunkban az érzelmi dolgoknak mondjuk a kiszűrésében, az érdemi döntések vonatkozásában szükség van arra, hogy a való helyzetet lássuk arra vonatkozóan, hogy máshol is, ahol felelősséget éreznek az oktatás fejlesztése ügyéért, el tudják határolni egymástól és el tudják határozni magukat arra, hogy a szervezet kérdésében változtassanak, előre lépéseket tegyenek. En sem tartom célszerűnek azon rágódni, emésztődni sokat, hogy mi lesz az elnevezés ás örülnék annak, hogy azt másod, vagy harmadrangúnak tekintenék. Es elsődlegesnek azt, hogy a szakra orientáltságot minél jobban érvényesítsük munkánkban, azt, hogy azokat a gondolatokat, amelyeket az 1973-ban megindított szakmacsoportos bizottságaink kidolgoztak, a javaslatokat, azokat próbáljuk most hasznosítani ebben a szervezeti struktura-reform munkában, mert az tartalmi előkészítésnek jó alap, csak folytatni kell. Szeretném azt a nézetemet elmondani, hogy túl sok intézetet nem ártanák célszerűnek szervezni. Van a szervezés elméletnek egy olyan aranyszabálya, hogy olyan hat-hát egység az, ami egy vezetési szinten még összefogható. Tehát mondjuk, kell bizonyos összefogásra, bizonyos elvi alapon egységek összefogására törekedni, azon belül egy következő vezetői szint számára a döntési lehetőséget meghagyni, de nem túl sok, nem túl nagy mélységben a vezetői szinteket, nem túl nagy számban, ha lehet, háromnál többnek nem szabad lenni, mert utánna az intézmény lassúvá, lomhává, nehezen vezetettá válik. A szervezés szempontjából többünket ás engem is foglalkoztató kérdés az, hogy az átszervezés üteme-a bizottság által az év végéig kidolgozott javaslat és a javaslat alapján a megvalósitás - hogyan igazodhat, hogyan kapcsolódhat az áttelepülés üteméhez. Ez olyan
